Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://pierrepoint.blog.hu/2022/02/04/az_elso_akasztas
Az első akasztás
2022-02-04T00:12:00+01:00
2022-02-04T00:12:00+01:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/newgate_bito.JPG" alt="newgate_bito.JPG" class="open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Henry Pierrepointot hóhérsegédi kiképzésének második napján egy cellához kísérték, majd hirtelen feltépték az ajtaját. Pierrepoint legnagyobb megrökönyödésére egy elítélttel találta szembe magát, aki megtörten borult asztalára. Henry úgy érezte, majd kiugrik a szíve a helyéről…</p>
<p style="text-align: justify;">Amíg a legsikeresebb hóhér, Albert Pierrepoint apja eljutott e szívbemarkoló pillanatig, a következők előzték meg. Jelentkezésének elfogadása után (<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2022/01/07/a_hoher_megirta_levelet" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt volt róla szó</a>), 1901 márciusában Cruickshank börtönigazgató levélben értesítette, hogy megfelelt az állásinterjún. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy a kiképzésének kezdetét a soron következő hétfőre tették. Nem maradt más hátra, Henrynek színt kellett vallania felesége előtt, aki természetesen mit sem sejtett az ura gyermekkori ambíciójáról. A nő először azt hitte, tréfát űz belőle gyermekei apja, de amikor meglátta az igazgató levelét, be kellett lássa, hogy az ura komolyan beszél. Bár tett rá némi kísérletet, hogy lebeszélje őt tervéről, de férje már megvette a vonatjegyet és munkahelyén is jelezte, hogy egy hétig nem megy be dolgozni. Így 1901. március 11-ének hideg hétfő reggelén vonatra szállt, hogy beteljesítse kamaszkori álmát.</p>
<p style="text-align: justify;">A brit fővárosba érkezve azonban újra úrrá lett rajta az a fajta félénkségből adódó szűkszavúság, ami már az első, manchesteri börtönlátogatása alkalmával is kellemetlen helyzetbe hozta (azt hitték, börtönőrnek jelentkezett és eltanácsolták fizikuma miatt), de úrrá lett félelmén, és egy rendőrtől útbaigazítást kérve jutott el a Holloway börtönig. A börtön igazgatójával való rövid beszélgetés során tudta meg, hogy a kiképzése mégis csak a Newgate börtönben lesz. Az évszázadok óta börtönként működő, de már a lebontás küszöbén álló épületben már csak a tárgyalásukra várókat és a kivégzendőket őrizték, börtönként már nem funkcionált. (Ennek helyén épült fel az a Központi Bűnügyi Bíróság, amit az utca neve után csak Old Bailey-nek hívott a köznyelv.)</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/newgate-prison-london-1.jpg" alt="newgate-prison-london-1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">A Newgate börtön a 19-20. század fordulóján</p>
<p style="text-align: justify;">Miután Henryt bemutatták Millman börtönigazgatónak, aki pár szóban összefoglalta leendő munkáját és feladatkörét, a szállására kísérték. A baljós kinézetű, zord falak közé lépve bárkin úrrá lett volna a szorongás, de a hóhérjelölt kedvét még a szállása is tovább nyomasztotta. Egy keskeny kis lépcső vezetett ahhoz a padlásszobához, amit csak hóhérlaknak neveztek. Gyászos kinézetű szállás volt, ahonnét egyenes rálátás nyílt a kivégzőhelyiségre. A bútorzat farészei telis tele voltak farigcsálva mindenfélével, amiket az elmúlt generációk hóhérai véstek beléjük bicskáikkal. A szoba egyszerre árasztott lehangoló és nyomasztó érzést magából. Henry nehezen is tudott elaludni, dacára a hosszú vonatozásnak. Álmatlanul forgolódva telt az éjszakája, a leendő feladata feletti aggodalma és félelme miatt.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/newgate01.JPG" alt="newgate01.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">A Newgate börtön zord belvilága</p>
<p style="text-align: justify;">Ha szorongásokkal tele is, de mégis felvirradt a sokat várt nap. Gyors reggeli után a kivégzőhelyiség szemrevételezésével indult Henry kiképzése. Itt minden részletre kitérően elmagyarázták neki, hogyan működik a csapóajtó és miként lehet azt összezárni, a kötelet a gerendával összekötő lánccal minként lehet összekapcsolni, a hurkot megfelelően beállítani, és főként, hogy miként kalkulálja ki a megfelelő kötélhosszt. Ebben egy táblázat volt segítségére, amit fél évszázados tapasztalat alapján állítottak össze. Ez azonban csak a kiindulópont volt, mivel a táblázat csak az elítélt súlyát vette alapul, a magasságát, fizikumát, nemét nem. Az alkalmazandó hossz is folyamatos változáson ment keresztül az évek során, amit jól példáz az alábbi összefoglaló táblázat is, ahol az alábbi súlymértékekben adták meg az elítélt lehetséges tömegét: kő (stone), font (lb) és kg; a hosszt pedig láb (ft) és cm egységekben.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/table_of_drops.jpg" alt="table_of_drops.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="342" height="439" /></p>
<p style="text-align: justify;">Így egy 70 kg-os elítélt 1888-ban 249 cm, 1892-ben csupán 165 cm, 1913 után pedig már 198 cm hosszúságú zuhanást igényelt a vélelmezett siker érdekében. Albert Pierrepoint – aki természetszerűleg az 1913 utáni adatokból kellett kiinduljon – ránk maradt feljegyzéseiből az derül ki, hogy a 68-69 kg-os, 21-23 éves, 160-166 cm magas nők esetében, a fizikai adottságok hozzáadásával a 198 cm-es hossz 216 és 226 cm-re növekedett. Mígnem a harmincas éveikben járó 68-70 kg-os, 169-170 cm-es férfiaknál 226, 221 cm-t alkalmazott. Mint látható, nincsenek nagy különbségek és mégiscsak vannak: a nem, a kor, az izomzat és csontozat függvényében. A kiképzés első napját mindösszesen egyetlen ebédszünet szakította meg.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/henry_pierrepoint.jpg" alt="henry_pierrepoint.jpg" class="imgnotext" width="172" height="281" /></p>
<p style="text-align: center;">Henry Pierrepoint</p>
<p style="text-align: justify;">Így érkezett el a kiképzés második napja, amikor a gyanútlan Henry Pierrepointot az őrök egy cella ajtajához kísérték, majd hirtelen feltépve azt, betessékelték a mit sem sejtő hóhértanoncot. A sivár kis helyiség sötétbe borult sarkában, egy kiszolgált asztalra félig ráboruló, rongyos ruhát viselő férfi alakja vált kivehetővé, aki egyik kezével a sorsa felett bánkódó fejét támasztotta. Szó sem esett, az őrök nem követték Henryt. A férfi, torkában dobogó szívvel, de habozás nélkül folytatta útját a sötét sarok irányába. Csak amikor az asztal mellé ért vette észre, hogy egy szalmával kitömött, életnagyságú bábuval van dolga, akinek arcára groteszk vigyort festettek készítői, s aki nem csupán támasztja a fejét, hanem egyenesen szalutál is. Henry habozás nélkül megragadta, és ahogyan azt az előző nap megtanulta, a karjainál megkötözte és a szomszédos kivégző kamrába vitte, ahol végre hajtotta felette az ítéletet.</p>
<p style="text-align: justify;">Az intenzív kiképzés további idejében pedig számtalan alkalommal kellett elismételni az összes mozzanatot, az előkészületektől a végrehajtásig, ahogyan azt a 1880-as években összeállított Aberdare-jelentés meghatározta, mely a majdani hóhérok által elkövethető összes hibának igyekezett elejét venni, hogy több elbaltázott kivégzés ne történhessen meg. Az utolsó nap pedig Millman börtönigazgató és más elöljárók előtt kellett tudásáról számot adnia. Sikerrel.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/1024px-british_execution_box_no_8ff.jpg" alt="1024px-british_execution_box_no_8ff.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Kivégzési kellékek A Wandsworth börtön múzeumából</p>
<p style="text-align: justify;">1901. március 19-én az alábbi levelet küldte a börtönigazgató a Belügyminisztériumnak:</p>
<p style="text-align: justify;"><em>„H. A. Pierrepoint.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>24 éves manchesteri jelentkező az ítélet-végrehajtósegédi állásra. Oktatásának elején láttam a jelöltön, hogy lelkes és ígéretes tanítvány, ügyes és kezdeményező, aki nagy buzgalommal vetette bele magát a tanulmányaiba a Newgate börtönben. Tanulmányai vége felé ismét megtekintettem tudását, és ismét azt tapasztaltam, hogy a próbabábún végrehajtott kivégzés lépéseit a megkötözéstől kezdve egész a kivégzésig kielégítően teljesítette, amiből úgy gondolom, hogy a kivégzéseken hasznos segéddé válna. Az előírással egyetértésben azt javaslom, hogy először második számú segédként kellene alkalmazásba venni.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">A második számú segéd fogalma azokat takarta, akik életükben először vettek részt kivégzésen. Egy kivégzés szemtanújaként rögtön kiderült, hogy az illető idegrendszere valóságos körülmények között felmondja-e a szolgálatot vagy sem. Akadt ugyanis, aki már a kivégzés szemtanújaként rosszul lett, így veszítve el lehetőségét a hóhéri hivatásra. De Henry Pierrepoint esetében erről természetesen szó sem volt. Igaz, nem is került rá sor, hogy puszta megfigyelőként vegyen részt kivégzésen, mert a megyei sheriff nem kívánta a kivégzés költségeit egy bámészkodó javadalmazásával is növelni. Mindezek ellenére 1901. március 23-án Henry Albert Pierrepoint kézhez kapta az alkalmasságáról szóló hivatalos levelet.</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyan Henry esetében nem maradt fent a börtönigazgatótól kapott levél, és a leendő feladatával kapcsolatos elvárások listája, de a fia, Albert esetében már igen, így ezek hű fordítását be tudjuk mutatni. Az 1932. szeptember 26-i dátummal ellátott küldemény az alábbiakat tartalmazta:</p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Uram!</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Hivatkozással az ítélet-végrehajtósegédi állására való jelentkezésére a Börtönfelügyelőség megbízásából közlöm önnel, hogy neve felvétetett azon emberek listájára, akik kompetensnek találtattak e feladat végrehajtásában.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em> Az ítélet-végrehajtósegéd az ítéletet végrehajtó börtön parancsnokának alkalmi megbízását látja el, és amennyiben szükségessé válna szolgálata, úgy, arról írásos értesítést fognak eljuttatni Önhöz. Amennyiben elérhetőségét illetően változás következne be, úgy arról értesítenie kell a Belügyminisztérium Börtönfelügyelőségi Osztályának Titkárságát.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em> Szükségtelen, hogy kivégzésekkel kapcsolatos kérvényét benyújtsa a sheriff vagy a sheriff helyettesnek, mert ez esetben a neve eltávolításra kerület a listáról. Mellékelve megküldjük Önnek azon elvárások jegyzékét, melyek az ítélet-végrehajtósegéddel szemben támasztatnak.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em> E szabályzat bizalmas, mással való megosztása nem lehetséges. Különösen felhívnánk a figyelmét az 5-ös és a 8-as pontokra, melyek az Ön feladatkörével kapcsolatos titoktartására vonatkoznak, amit a Börtönfelügyelőség hangsúlyosan kér. A javadalmazásáról a 4-es és 6-os pontokban olvashat, és kiemelendő, hogy a munkájával kapcsolatos útiköltsége minden egyes esetben megtérítendő.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em> </em><em>Alázatos szolgája, </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>L.</em><em>W. Fox</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>titkár”</em></p>
<p style="text-align: justify;">A melléklet a következőket tartalmazta:</p>
<p style="text-align: justify;">„SZABÁLYZAT AZ ÍTÉLET-VÉGREHAJTÓSEGÉD SZÁMÁRA</p>
<p style="text-align: justify;">1. Kötelező az ítélet-végrehajtósegéd számára, hogy betartsa a sheriff által, vagy az ő nevében kiadott utasításokat, melyek a kivégzés napjára és időpontjára, valamint a kivégzésre való érkezés és eltávozás módjára vonatkoznak.</p>
<p style="text-align: justify;">2. Kötelező számára a kivégzés helyéül szolgáló és őt alkalmazó börtönben a kivégzést megelőző napon legkésőbb 16.00-kor bejelentkeznie.</p>
<p style="text-align: justify;">3. Kötelező számára az érkezésétől kezdve a börtönben maradni, mígnem a kivégzést végre nem hajtották és az eltávozási engedélyt meg nem kapja.</p>
<p style="text-align: justify;">4. A börtönben tartózkodása idejére a koszt és kvártély biztosított.</p>
<p style="text-align: justify;">5. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a munkavégzés alatti és az általános viselkedése tiszteletreméltó kell legyen, nem csak a kivégzés idején és helyén, hanem azt megelőzően és követően is, bárhol is tartózkodjon. A börtönbe érkezés és távozás alkalmával kerülnie kell a feltűnő viselkedést, valamint tilos számára, hogy a munkájával kapcsolatos részleteket nyilvánosságra hozza vagy bárkivel megossza azt.</p>
<p style="text-align: justify;">6. Az ítélet-végrehajtósegédet javadalmazásul a munkájáért 1 font, 11 shilling és 6 penny illeti, valamint további 1 font, 11 shilling és 6 penny illeti, amennyiben a munkavégzés alatt és azt követően kielégítő viselkedésről tesz tanúbizonyságot. Ezen összegek a kivégzést követő második héten kerülnek kifizetésre.</p>
<p style="text-align: justify;">7. Viselkedéséről és teljesítményéről minden alkalmazása esetén feljegyzés készül, mely feljegyzés az őt alkalmazandó bármely sheriff rendelkezésére bocsáttatik.</p>
<p style="text-align: justify;">8. Azon személy neve, akinek tevékenysége nem kielégítő, vagy bármely módon kifogásolható, avagy rossz színben tünteti fel magát munkájával kapcsolatosan, illetve azon túl, a listáról eltávolításra kerül. Kifogásolhatónak nevezhető azon törekvés, ha az adott személy alkalmazásával kapcsolatos jelentkezést nyújt be a sheriff, vagy a sheriff helyettese felé, mely cselekedet nevének a listáról való eltávolítását okozhatja.</p>
<p style="text-align: justify;">9. Az ítélet-végrehajtósegéd a börtönigazgató esetleges kérésére írásos vagy szóbeli beszámolással tartozik a munkájával kapcsolatban.”</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/newgate02.JPG" alt="newgate02.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">A Newgate börtön egyik cellája</p>
<p style="text-align: justify;">Úgy tűnt, már májusban szükség lehet Henry szolgálataira. Azonban élete első igazi hóhérsegédi felkérésének csak egy hétig örülhetett, mígnem a Belügyminisztérium meg nem kegyelmezett az elítéltnek. Aki az 59 éves William Goacher malomépítő volt, aki 30 éves feleségét brutálisan megverte, majd a fejét addig tartotta a tűzbe, hogy asszonya az égési sérüléseibe szörnyethalt. Henry azzal vigasztalta magát az elmaradt akasztás miatt, hogy így nem asszisztált egy lehetséges ártatlan kivégzésében. (A század eleji statisztikák szerint, a férfiak esetében majd minden második halálra ítélt büntetését életfogytiglanra változtatták. A nőknél ez az arány csaknem kilencven százalékos kegyelmi rátát jelentett. <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2021/11/26/egymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Itt volt róla szó bővebben.</a>)</p>
<p style="text-align: justify;">1901. november 19-én kezdődött el Henry Pierrepoint tényleges karrierje. Az elítélt a 23 éves, Londonban élő francia dezertőr, Marcel Faugeron volt, aki rablógyilkosságot követett el egy svájci órásmester ellen. Mivel Faugeron anarchista kapcsolatokkal is rendelkezett, és ezen ismerősei az orosz cár elleni franciaországi merényletre készültek, az ügye nagy port vert fel, s minden újság tudósított az esetről.</p>
<p style="text-align: justify;">Az újdonsült hóhérsegéd, az előírást betartva, 18-án érkezett a Newgate börtönhöz, ahol már várta őt az akkori főhóhér, James Billington, aki már egy évtizede látta el e hivatást. Billington engedélyével az újonc hóhér nekilátott a kivégző apparátus ellenőrzésének és felkészítésének. Ennek módjáról itt volt korábban szó, amit most egy fontos mozzanattal egészítenénk ki. A vezető hóhér, a börtönigazgató, az orvos, az őrök és más szemtanúk előtt hangosan jegyzőkönyvbe mondta az elítélt testi adottságaihoz szabott kötél hosszát. Ennek a kivégzés utáni ellenőrzés során volt fontos szerepe. A felkészített vesztőhely zárt ajtaja előtt pedig egész éjszaka egy őr posztolt, hogy senki ne mehessen a közelébe.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/james-billington_photo.jpg" alt="james-billington_photo.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">James Billington</p>
<p style="text-align: justify;">Nem Angliában volnánk, ha a jól végzett előkészületi munkát nem egy teával fejezték volna be. Ezután a hóhérok a már a kiképzési idő alatt jól megismert hóhérlakban kialakított szálláshelyükre távoztak. Akárcsak a kiképzésére várva, most sem jött álom Henry szemére. Billington szerencséjére, nem kellett egy szobán osztozkodniuk, mert a szomszédos cella, amiben a kettős kivégzések alkalmával a másik elítélt tartózkodott, most üresen állt, és a kezdő hóhér ott próbált nyugovóra térni.</p>
<p style="text-align: justify;">Álmatlan várakozásában Henry felfedezett egy apró kémlelőnyílást, amin keresztül rálátása adódott az elítélt cellájára és magára az elítéltre is. A fiatal francia fel s alá járkálva egyik cigit szívta a másik után. Henry csaknem egy órán át kémlelte, észre sem véve az idő múlását. Amikor az utca túlsó végén álló templom harangja elütötte az aktuális órát, a francia, kezét a magasba emelve, a kongások ritmusát követve az ujjaival nyolcig számolt el. Minden egyes órában így tett, jelezve, reggel nyolckor éri utol majd a végzete.</p>
<p style="text-align: justify;">Reggel hétkor a hóhérok beléptek a kivégzőhelyiségbe, az utolsó simítások elvégzéséhez. Ez idő alatt az elítélt bőségesen megreggelizett, majd az udvarra kísérték, hogy utoljára kinyújtóztathassa végtagjait. Aztán két őr és egy pap társaságában várta sorsa beteljesülését.</p>
<p style="text-align: justify;">7 óra 58 perckor a hóhérok a halálos zárka ajtaja elé álltak, ahol a börtönigazgató, a londoni sheriff helyettes, a börtönorvos, és néhány őr várakozott. A lélekharang már kongott. Pontban nyolckor Henry és James beléptek az ajtón. Faugeron arcán némi félelem tükröződött, amikor megkötözték, de más emlékezetes reakciót senki nem jegyzett fel vele kapcsolatban. A kivégzés maga hibátlanul zajlott. Amikor lepillantott a verembe, Henry megkönnyebbülten tapasztalta, hogy semmi idegességet, rosszullétet nem érez. Amíg a test a kötelező órán át lógott a kötélen, a hóhér és segédje reggelizni mentek. E közben a börtönorvos csendesen Henryhez lépett és megfogta csuklóját. Rövidesen elmosolyodott, és csak ennyit mondott: <em>„Alkalmas rá!”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Mielőtt a testet eltávolították volna, az önellenőrzés következett, ami egy mérés volt: a csapóajtó felső síkjától a kiszenvedett test sarkáig tartó távot mérték meg. E távot a naplóba írt kötélhossz és az elítélt testhosszának összege adta ki. Az elítélt kivégzés előtt mért testhosszának tudatában megállapítható volt, mennyit nyúlt a test a nyaktörés vagy ficam következtében, ami nem lehetett több 2-5 cm-nél. Ha így volt, akkor az ítélet végrehajtója jól számolta ki és állította be a kötél hosszát. Ha pedig rövidebb vagy hosszabb volt a táv, akkor rosszul felkészített kötélre volt bizonyíték. A pontatlanság, még az azonnali halált okozó kivégzéseknél is elgondolkodásra késztette a feletteseket a hóhér felkészültségét illetően. (Arra nézvést nincsenek adatok, hogy a 20. század elején ezt a fajta önellenőrzést megkövetelték volna, de Albert idejében már szokás volt, akárcsak a halottkémi jelentés kiállítása, ami visszaigazolta, hogy az elítélt azonnali és szenvedésmentes halállal halt. A halottkémi jelentés <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/15/akiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni" target="_blank" rel="noopener noreferrer">e bejegyzésben olvasható</a>.)</p>
<p style="text-align: justify;">Végül a testet levették a kötélről, fehér lepedőbe csavarták és a koporsóba helyezték. Tíz órakor a két hóhér már a vasútállomáson volt. Egy újabb hét elteltével pedig Henry Pierrepoint azt az értesítőt vehette kézbe, ami nevének az ítélet-végrehajtásra alkalmasok listájára való felvételéről tájékoztatta.</p>
<p style="text-align: justify;">(folytatjuk)</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Florovits Attila</strong></span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2022%2F02%2F04%2Faz_elso_akasztas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2022%2F02%2F04%2Faz_elso_akasztas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2022%2F02%2F04%2Faz_elso_akasztas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az első akasztás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2022/02/04/az_elso_akasztas#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/17119392" border="0" /></a><br /></p>
Albert_Pierrepoint
Henry_Pierrepoint
James_Billington
0
Az első akasztás
A 20. századi brit hóhérok kiképzése, korabeli dokumentumok alapján.
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/newgate_bito.JPG
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/newgate_bito.JPG
https://pierrepoint.blog.hu/2022/01/07/a_hoher_megirta_levelet
A hóhér megírta levelét
2022-01-07T00:10:00+01:00
2022-01-07T00:10:00+01:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/marwood_keziras.jpg" alt="marwood_keziras.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>„Tisztelt Uram!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Szeretném tájékoztatni Önt, hogy hálás lennék, ha elfogadná jelentkezésemet az ítélet-végrehajtói pozícióra, amennyiben Mr. Billington ideje kitelne, mivel mindig is vágyat éreztem e kinevezésre. 24 éves és 175 cm magas vagyok. Amennyiben személyemmel kapcsolatban többet is szeretne megtudni, azt örömmel osztanám meg Önnel. Bízom abban, hogy jelentkezésemnek nincs kizáró oka.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>A legmélyebb tisztelettel,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Henry Albert Pierrepoint”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">E levelet 1901. február 11-én adták fel Manchesterből a Belügyminisztérium illetékesének, Sir Matthew Ridley-nek. Ezzel vette kezdetét az a kereken ötvenöt éven át tartó időszak, mely idő alatt a Pierrepoint név egybeforrt az igazságszolgáltatás legsúlyosabb büntetésével.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/henry_pierrepoint.jpg" alt="henry_pierrepoint.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Henry Pierrepoint</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/04/a_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Sorozatunk nyitó darabjában</a> szó esett már arról, hogyan nyert felvételt és miért veszítette el jól jövedelmező másodállását Henry Pierrepoint, ám ennek részletei olyannyira homályosak voltak, hogy még a fia, Albert sem tudott róla, nem is tesz említést önéletrajzában erről, és nem pusztán a családi szennyes takargatása végett. Egyszerűen sem ő, sem Thomas bácsikája nem ismerte a részleteket, Henry sírba vitte magával. Új forrásainknak köszönhetően erről is megtudhatunk mindent, és részletes betekintést nyerhetünk, miként zajlott a ködös Albionban a becstelen szakmára való jelentkezés, a jelölt kiválasztása és kiképzése. Sőt, magánéleti drámák, riválisok intrikái és olykor megmosolyogtatásra késztető levelek sorai közé is bepillanthatunk, amit a hóhérok és a velük kapcsolatban lévő szervek váltottak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Műhelytitok</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Kivételesen hadd kezdjem egy rövid műhelytitok beavatásába a blog követőit. E blog az előző résszel véget is érhetett volna, mivel az Albert Pierrepoint életére vonatkozó internetes források elapadni látszottak, a leghíresebb angol hóhér önéletrajzi kötetét pedig lehetetlen beszerezni. (Pontosabban hirdetik azt sok helyütt, tőlem egy nagynevű web áruház vont le nem kevés összeget, hogy utána közölje velem, a hirdetettel ellentétben nincs is példánya belőle. A pénzt hiába kértem, nem kaptam vissza. Erről több szó ne essék!)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Ekkor a <a href="https://patibulum.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Patibulum</em></a> blog szerzőjének, Gábor Ármin Barnának közbenjárásával sikerült egy Pierrepoint önéletrajzánál is értékesebb műre szert tennem, mégpedig <em>Steve Fielding – Pierrepoint: A family of Executioners </em>2008-as kiadásának egy példányára. Fielding, termékeny bűnügyi szakíróként és a brit hóhérkérdés kutatójaként temérdek forrása között olyanokra alapozza a három Pierrepoint ötvenöt éven át ívelő karrierjének bemutatását, mint: John Ellis és Albert Pierrepoint önéletrajzaira, valamint a három Pierrepoint személyre vonatkozó újságcikk-sorozatokra, levéltári adatokra, bizalmas személyes iratokra és Fielding korábbi műveinek adataira – összesen 27 kötet szerepel könyvének bibliográfiájában, nem számítva az újságcikkeket és levéltári forrásokat. Hogy mekkora bőséggel állunk szemben, annak ez a bejegyzés lesz első bizonyítéka.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Egy másik kisfiú, aki szintén hóhér akart lenni</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Aki emlékszik még e blog első mondataira, az tudhatja, hogy Albert Pierrepoint tizenegy évesen vetette papírra egy iskolai fogalmazás alkalmával, hogy felnőve hóhér szeretne lenni. Azt tudjuk, hogy ez az apai mintakövetés oka volt, mert ekkor már a hivatásától visszavonult Henry Pierrepoint nem egy újságcikkben nyilatkozott egykori másodállásáról. Fieldingnek köszönhetően azonban azt is megtudjuk, hogy nem Albert volt az első a családjában, aki kiskamaszként így döntött, mert már az apja is tizenhárom évesen hozta meg e döntését! Őt James Berry hóhér példája sarkallt erre az elhatározásra, akiről csak úgy falta az újságok tudósításait. Míg más kisfiúkra a katonák vagy rendőrök tettei hatottak, őrá ez. Egy évtized kellett, hogy beteljesítse álmát. Az 1901. február 11-i levele nem maradt hatástalan, és 18-án a Belügyminisztériumból a manchesteri Strangeways Börtön igazgatójának Mr. Cruickshanknek a következő levelet küldték:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/strangeways_ff.jpg" alt="strangeways_ff.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>A Strangways Börtön</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>„Kérjük, küldessen H. A. Pierrepointtért, akinek levelét mellékelve találja, és állapítsa meg, vajon személye megfelelő volna az ítélet-végrehajtósegédi feladatkör betöltéséhez. Amennyiben így lenne, bizalmasan vizsgáltassa meg a helyi rendőrséggel, hogy nem kifogásolható-e a viselkedése.” </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Kisvártatva civil ruhás detektívek jelentek meg abban a manchesteri bútorboltban, ahol Henry dolgozott, s a legnagyobb diszkréció mellett informálódtak személye felől. Mivel munkáltatója igen jó véleménnyel volt felőle, Henry egy bizalmas jelzéssel ellátott levelet kapott a Strangeways Börtön igazgatójától, állásinterjúra invitálva őt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Bármennyire is vágyott e hivatásra, a leendő hóhérdinasztia alapítója igencsak szűkszavú volt célját illetően, amikor a börtön bejáratához ért. A zavarodottság és a szégyen érzete töltötte el, és csak a meghívólevelét mutatta meg az őrnek. Szűkszavúságának köszönhetően igen kellemetlen helyzetbe hozta magát. Amikor a rangidős börtönőr azt kérdezte tőle, hogy börtönszolgálatra jelentkezik-e, ő erre igenlően felelt. Rögtön alá is vetették egy fizikai adottságait felmérő orvosi vizsgálatnak, s megállapították, hogy gyenge a fizikuma ehhez a munkához és elküldték. Csak napok múlva derült ki, hogy mint börtönőr jelöltet vizsgálták. Ezután visszahívták, hogy magával Cruickshank igazgatóval találkozhasson. A szigorú, de tisztelettudó kikérdezés után az igazgató március első napján a következő tájékoztatást írta a Belügyminisztérium illetékes osztályának:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>„Találkoztam a jelölttel és azon az állásponton vagyok, hogy megfelel ítélet-végrehajtósegédnek. Állítása szerint bármikor szabaddá tudja tenni magát az egyhetes kiképzésre a Newgate Börtönben, illetve, hogy segédkezzen egy kivégzésnél.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>William Marwood <em>bötü</em> szerinti levele</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Henry Pierrepoint kiképzését majd egy későbbi bejegyzésben taglaljuk, de ha már hóhérok leveleivel foglalkozunk, nem mehetünk el szó nélkül a korábban már ismertetett kivégzési eljárás alapjait letevő William Marwood ránk hagyott sorai mellett. Az 1818-ban egy suszter fiaként napvilágot látott, így eredendően cipőkészítésből élő Marwood 1872-ben debütált a mérték utáni akasztás technikájával, ami aztán gyorsan meg is honosodott országszerte.</span></p>
<p><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/william-marwood.jpg" alt="william-marwood.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" width="240" height="314" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/marwood_keziras.jpg" alt="marwood_keziras.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="386" height="243" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">William Marwood és kézírása<br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Marwood 1879. június 7-i dátummal szedte pontokba a Newgate börtön igazgatója számára a kivégzési eljárás folyamatát, ami a későbbi eljárás sztenderdjének őse lett. Az akasztás úttörőjének levelét a szatirikus hangvételű St. Stephen Review 1883-ban közölte le, fakszimile változatban. Mi sem természetesebb, hogy a fordítás is <em>bötü</em> szerint igyekszik visszaadni a nép <em>eccerű</em> gyermeke által papírra vetett írásának eredeti hangulatát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>„Uram!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>válaszul Az ön mai napi Levelére mekküldöm önnek a Tellyes Kivégzési Ejárását az Elítéltnek.</em></span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>1-es Pont – szoros Körbeköttözés az Elítélt Teshte körül és a Karjain</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>2-es Pont – A Nyak tsupaszítása</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>3-as Pont – Az Elítéltet a Csapóajtóhoz vinni</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>4-es Pont – Az Elítéltet pontosan a Gerenda alá állítani hogy a Gerendáról lógó Kötél alatt álljon meg pont</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>5-ös Pont – szorosan megkötözni az Elítéltet a lábbainál</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>6-os Pont – Zsákot fejre reáhúzzni</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>7-es Pont – Kötelet reáhúzzni a nyak köré. Legyen a Zsák Kötéltől mentess hogy ki ne takaródjon az Arc mögüle</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>8-as Pont – Végrehajtó Nagyon Gyorsan Kioldókarhoz siet kinyitni a Csapóajtót nyomban</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Semijen zsir nem lehet engedett a Kötelen minden Kötelet Jól Tesztelni kell a Kivégzés előtt és Száraz Jó Levegőn kell tartani a Kötelet.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Uram a Kivégzési Hely ami az Őfel. Londoni Newgate Börtönben van magának az legalább fél méterrel mélyebb Vermett kér vagy jobb ha azt mondom 3 Méter mély legyen</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Tíztelettel Uram úgy gondoltam ez a Legjobb Módja hogy tisztán tudja meg a Kivégzési Ejárását az Elítéltnek hogy semijen Vétek ne keletkezzen az Ejárásban ne legyen Kérdezés tárgya soha</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Uram bármijen korrigációjában örömmel veszem</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Uram Maradok Alázatos Szolgája,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Wm Marwood”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Ha valaki olvasás közben úgy érezte volna, hogy Marwood egykori nyelvtantanára Rejtő felülmúlhatatlan fogalmazói vénával rendelkező hőse, a Török Szultán lett volna, nem biztos, hogy messzi járt az igazságtól.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Ellis vs. Pierrepoint</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Visszakanyarodva Henry Pierrepointhoz leszögezhetjük, hogy minden szakma gyakorlója előbb utóbb riválisára talál. Még akkor is, ha éveken át dolgoznak együtt megbízhatóan. Nem volt ez másként John Ellis és Henry Pierrepoint esetében sem. Azt az előző bejegyzésből kiderült, milyen csúf véget ért <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2021/11/26/egymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Ellis földi pályafutásának</a>, ám Ellisnek köszönhetően megtudhatjuk, miért ért véget a legidősebb Pierrepointé. 1914. július 14-e, nem csak a barátnője meggyilkolásáért elítélt negyvenöt éves Frederick Foreman utolsó napja lett, hanem Henry utolsó akasztásáé is. Az ezt megelőző, tizenharmadikai, keddi nap pecsételte meg a sorsát. A kivégzést követően Ellis rögtön tollat ragadott, hogy a londoni Whitehall úton székelő Belügyminisztérium Börtönfelügyelőségi Osztályának az alábbi levelét megírja:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> „Uraim!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Őfelsége Chelmsford Börtön igazgatója felkért, hogy segédkezzem a mai napon F. Fourman kivégzésében. Így tegnap fél négy körül meg is érkeztem oda. E keddi napon, úgy háromnegyed négykor megérkezett Mr. A. H. Pierrepoint ítélet-végrehajtó is, ittas állapotban, de mindenkit barátságosan kezelve. Hellyel kínálták, majd illően üdvözöltük egymást. Amikor a kapuőr megkérdezte, hogyan érzi magát, az felelte, hogy nagyszerűen, majd felugrott a helyéről, az asztalomhoz lépett és egyenesen nekem címezve szavait az egyik legjobb cimborájának nevezett. Leültünk és perceken át a legjobb barátokként társalogtunk. Amikor az igazgató megérkezett, Mr. Pierrepoint tőle szerette volna megtudni az elítélt korát, magasságát és súlyát, mire az igazgató közölte, hogy ezt a börtönőr-parancsnok adja tudtára, aki a megérkezte után rögtön közölni is kezdte vele. Nekem úgy tűnt, hogy egyáltalán nem figyel rá, ezért kis füzetemet elővéve jegyzetelni kezdtem, amiről szentül hittem, hogy jogom van hozzá a továbbiak érdekében. Az 1901-ben történt első segédkezésem óta mindig feljegyzem ezeket az adatokat.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Míg én jegyzeteltem, Mr. Pierrepoint az általam valaha hallott legocsmányabb szavakkal kezdte illetni ezt, mely szavakat meg sem ismételnék, mert nem illő sem kimondani sem hallani ilyesmit, majd fenyegetőzni kezdett, mit is csinálna velem és nekem rontott, mire a börtönőr-parancsnok és a kapuőr léptek közbe a lelkére beszélve, mígnem úgy tűnt, lecsillapodott. Mivel segítőimet a szolgálatuk elszólította, magunkra maradva ismételten nekem rontott, lelökve a székről, amin ültem. Felkeltem, de visszataszított újból, és megint nekem jött volna, amikor Nash börtönőr belépett a zajra és megpróbálta megfékezni őt, de nem sikerült, így fültövön talált újból és újból, összesen négyszer, aminek fájdalmát még most is érzem, ezért a parancsnok azt javasolta, hogy menjek a szobámba, aminek szívesen eleget is tettem. Ez volt az első eset életemben, hogy bántalmazott valaki. Verekedésbe sosem keveredtem. Akikkel nem tudok kijönni, azokkal nem keresem a közösséget. Én voltam Mr. Pierrepoint segéde az első általa levezényelt kivégzésen Shrewbury börtönében 1902. március 08-án, és egészen tegnapig egy rossz szavunk sem volt egymással. Amennyire csak lehetett, mindig intettem őt, hogy ne igyon túl sokat, és ne érkezzen részegen a börtönbe, s mikor nem így történt, mindig magyarázkodni kezdett, és olyan ember benyomását keltette, mint aki a munkája miatt iszik, ami miatt mindenkiről, aki a Belügyminisztérium listáján szerepel, rossz véleménnyel lesznek, a legalja közé sorolva minket. Tanúim az alábbiak: Hale börtönőr-parancsnok, Gilding és Nash őrök.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Örömmel venném, ha végére járnának ezen ügynek.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Maradok alázatos szolgájuk,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>John Ellis”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A levél olykor terjengős mondataiból nem csak a jogos sérelem és zaklatottság érződik ki, hanem egy rivális mószerolása is, a múltbéli italozásokra utalva. A kivégzés amúgy gond nélkül lezajlott, Foreman, akinek nevét Ellis tévesen Fourmannak írta, a 207 cm-es kötélhossztól azonnali halált halt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A levél ennek ellenére nem maradt visszhang nélkül. Egy héttel később, a Belügyminisztériumban – aminek akkori feje nem más, mint <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/2021/12/03/time_az_ev_embere_1940_winston_churchill" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Winston Churchill </a>volt – a következő bizalmas jelzéssel ellátott irat kelt útjára:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>„Uram!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>A miniszter úr utasítására közlöm Önnel, hogy a miniszter úr kötelességének érzi parancsba adni a Börtönfelügyelőségi Osztály számára H. A. Pierrepoint nevének eltávolítását azon listáról, melyen azoké áll, akik méltónak találtattak az ítélet-végrehajtói tevékenységre.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Mr. Churchill tudomására jutott, hogy Pierrepoint legutóbbi alkalmazásakor a kivégzés előtti napon ittasan és kötekedő hangulatban jelent meg a börtön területén, mialatt trágárságokat vágott segédje fejéhez és bántalmazta is őt.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Ezáltal Mr. Churchill hálás volna, ha feljegyezné, hogy a jövőben Pierrepoint ítélet-végrehajtói alkalmazásától tekintsenek el.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Maradok alázatos szolgája,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>E. Blackwell”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/winston_churchill_verl_sst_das_geb_ude_der_admiralt_t_1912.jpg" alt="winston_churchill_verl_sst_das_geb_ude_der_admiralt_t_1912.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Winston Churchill, belügyminiszter</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Így ért hát véget egy évtizedes karrier. Ám, hogy ez mennyire nem volt egyértelmű az alany számára, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő áprilisban keltezett levele, melyben afelől tudakozódik, vajon véglegesen befejeződött-e a karriere. És persze ebből sem hiányozhat némi mószerolás és pár szó helytelen írása:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>„Uram!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Őszintén sajnálom, hogy levelet kell írjak Önnek, hogy megfontolás tárgyává tegye a következő tényeket, melyeket remélem, hogy lesz szíves átgondolni.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Vagy tíz éven át volt a nevem a Belügyminisztérium listáján, és ebből az utolsó öt éven át, mint elisnert ítélet-végrehajtóé. Mindig is elismeréssel adóztak az általam lebonyolított kivégzésekért, melyekben a legkisebb hibát sem vétettem soha. Akik nevében e szolgálatot elláttam, mindig is mondták, hogy tanítani kéne azt, ahogyan végrehajtottam a kivégzéseket.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Sem sheriffel, vagy börtönigazgatóval, vagy börtönhivatallal a bajom soha meg nem gyűlt.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> A Chelmsford Börtönben tavaly július 14-én végrehajtott ítélet óta újabb felkérést nem kaptam, ahol a segédem Ellis volt, és akivel volt némi szóváltásunk, amire ő azt felelte, hogy ezt jelenteni fogja. Tudtomra jutott, hogy a személyemmel kapcsolatos leveleket mutogat egy manchesteri kocsmáról, ahová kedd esténként invitált, amikor arra jártam. Ezt három külön forrásból is tudom. Természetesen az első két alkalommal nem törődtem, ám amikor egy igen szavahihető barátom állította, hogy maga látta Ellist a levéllel vagy levelezőlappal, az igencsak meggyőzött.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Azok hárman azzal fogadtak, hogy hogyan engedhetem meg Ellisnek, hogy ilyeneket írjon rólam, mert csak az állásomból akar kitúrni. Igyekeztem nem nagy ügyet csinálni belőle, ám amikor Ellis és én összetalálkoztunk a börtönben, a szemére vetettem ezt, amit ő tagadott, amiről tudtam, hogy szemenszedett hazugság.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Még jó, hogy elvesztettem a fejemet vele szemben. Csak az állásomat védelmeztem. Hogy aztán tényleg jelentett-e rólam az alseriffnek, Mr. Metcalfnak vagy a Börtönfelügyelőségi Osztálynak, azt nem tudom.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Ha bajt akartam volna okozni, számtalanszor jelenthettem volna őt, de én nem akartam őt kifúrni az állásából, sem kezet emelni rá soha. Erős okom van azt feltételezni, hogy régóta elment az esze.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Feleségem és öt kisgyermekem van, így biztosíthatom arról, hogy sok teher nyomta a vállamat. Örömömre szolgálna, ha felvenné a kapcsolatot Benjamin Gregory tiszteletessel a Huddersfield Misszióból, és érdeklődne felőlem, mivel pár hónapja már itt lakom.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> Bízom abban, hogy minden Öntől telhetőt meg fog tenni a visszahelyezésem érdekében.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> </em></span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Maradok alázatos szolgaja,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em>Henry Albert Pierrepoint”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em> </em></span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A Belügyminisztérium részéről érkezett válaszlevélről nem tudni. És ez a síri csend mindennél beszédesebb.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">(Folytatjuk)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> </span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Florovits Attila</strong></span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2022%2F01%2F07%2Fa_hoher_megirta_levelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2022%2F01%2F07%2Fa_hoher_megirta_levelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2022%2F01%2F07%2Fa_hoher_megirta_levelet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A hóhér megírta levelét"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2022/01/07/a_hoher_megirta_levelet#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16782302" border="0" /></a><br /></p>
Winston_Churchill
John_Ellis
Henry_Pierrepoint
William_Marwood
0
A hóhér megírta levelét
„Uram!
válaszul Az ön mai napi Levelére mekküldöm önnek a Tellyes Kivégzési Ejárását az Elítéltnek..."
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/marwood_keziras.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/marwood_keziras.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2021/11/26/egymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba
Egymillióan kérték a kegyelmet, de hiába
2021-11-26T05:42:00+01:00
2021-11-26T05:42:00+01:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cj-ch-5-key-freddy-edith-percy-10-july-1921-41.jpg" alt="cj-ch-5-key-freddy-edith-percy-10-july-1921-41.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Frederick Bywaters, Edith Thompson, Percy Thompson</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em></em><em></em>Csaknem éjfél volt 1922. október harmadikán, amikor az észak-londoni Ilford lakóit egy az utcán kétségbeesetten kiáltozó és zokogó nő jajveszékelése verte fel álmukból. A hamar kiérkező rendőrök szeme elé egy elvérző férfi eszméletlen, földön heverő teste és egy fölötte jajveszékelő nő látványa tárult. A halálán lévő férfi Percy Thompson, az önkívületi állapotban lévő nő pedig a felesége, Edith Thompson volt.</p>
<p style="text-align: justify;">A sokkos állapotban lévő feleség ekkor még csak nem is sejtette, hogy alig három hónap múlva ennél is hisztérikusabban várja majd, hogy a hóhér nyakába tegye a kötelet, míg a tényleges gyilkos, Frederick Bywaters vele egy időben hasonló módon szenvedjen ki. Hogy ez Edith Thompsonnal megtörténhetett, az viktimológia szempontból is igen figyelemre méltó.</p>
<p style="text-align: justify;">A halálbüntetés ellenzőinek haragja nem az ártatlanul elítélt <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/25/a_harom_felesleges_kivegzes" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Timothy Evans és Derek Bentley</a> ügyeivel kezdődött az Egyesült Királyságokban. Hogy megértsük, hol gyökerezett <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/15/akiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a korábbi részben taglalt Ruth Ellis</a> amúgy jogos ítélete elleni népharag, ahhoz egy kis vargabetűt kell tegyünk. E kitérőből kiderül, hogy nem csak Edith Thompson élete végződött tragikusan, hanem az őt kivégző John Ellisé is, aki Henry Pierrepointot váltotta a pozíciójában. </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Szerelmi háromszög</strong></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/edith_thompson.jpg" alt="edith_thompson.jpg" class="imgnotext" width="234" height="279" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Edith Thompson</em></p>
<p style="text-align: justify;">Edith Thompson, (szül.: Graydon) 1893. december 25-én született Londonban, és minden jel arra utalt, hogy sikeres élet vár rá. A mindig jó kedélyű és éles eszű lány már az iskolában kitűnt társai közül, aritmetikából különösen jó volt. 1909-ben tizenöt évesen kezdett dolgozni, de két évre rá már egy divatáru-nagykereskedés főbeszerzőjévé avanzsált, aki rendszeresen képviselte a cégét párizsi beszerző körutakon. Szintén tizenöt évesen ismerte meg a nála három évvel idősebb Percy Thompsont, aki hatévnyi jegyesség után 1916-ban vette el feleségül. Bár a gyermekáldás elkerülte a házat, az ifjú pár harmonikus jólétben élt 1920-ig.</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanis ekkor bukkant fel Edith életében legkisebb testvérének egykori osztálytársa, Frederick Bywaters, aki nyolc évvel fiatalabb volt nála, és akit tízéves kisfiúként látott utoljára. Az időközben kereskedelmi tengerésszé váló tizennyolc éves ifjú hamar elbűvölte a huszonhat éves asszonyt jóképűségével és világkörüli utazásainak kalandos történeteivel. Az ifjú testesítette meg a nő számára a romantikus ideált, míg a csaknem harmincéves férje, Percy maga volt a megtestesült konvencionalizmus. A férj hanyagolva a két fél között kialakulófélben lévő románc jeleit, szívélyesen befogadta Fredericket. Olyannyira, hogy rövidesen Edith húgával kiegészülve együtt mentek el nyaralni a napjainkban is igen népszerű turisztikai célpontnak számító Wight-szigetre. Innen visszatérve pedig szállást is adott az ifjúnak, amíg azt újabb tengeri küldetése el nem szólítja.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/untitled-2.jpg" alt="untitled-2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Edith és Frederick</em></p>
<p style="text-align: justify;">Edith és Frederick viszonya a Wight-szigeten kezdődött 1921 júliusában. Percy Thompson számára csak egy hónap múlva lett a napnál is világosabb, hogy miért távolodott el tőle az utóbbi időben felesége. A szerelmi háromszög résztvevői közötti összecsapás egy nevetséges súrlódás okán fajult ádáz veszekedéssé Percy házának kertjében. Ekkor a felszarvazott férj úgy ütötte meg feleségét, hogy az egy bútornak zuhant. Bywaters igyekezett közbelépni, de a dühödt férj kiutasította házából. Az ifjú szeptember 9-én hajóra szállt és 1922 szeptemberéig csak titokban találkozhatott Edith-tel hotelekben, álnéven bejelentkezve. A pár 1921 novembere és 1922 szeptember vége között folyamatosan levelezett. Pontosan hatvankét üzenetet váltottak egymással. Az Edith mindennapjairól beszámoló ötvenötezer szavas szókígyó lassan mindkét végén hurokká gömbölyödve kettejük nyakára fonódott, halálos szorítással.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Születésnap a halálsoron</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Percy Thompson életének utolsó napja szépnek ígérkezett. A házaspár Edith bácsikája és nénikéje kíséretében színházba ment, ahonnét este tizenegy órakor indultak haza. A Piccadilly Circus metrómegállójában vált külön a társaság és folytatta tovább ki-ki a maga útját. Percy és felesége felszálltak a hazafelé tartó féltizenkettes járatra. Már csaknem a Belgrave úti házukhoz értek, amikor egy férfi ugrott elő a közeli bokrokból és megtámadta Percy Thompsont. Ádáz dulakodás kezdődött, aminek következtében még Edith is a földre került, hangosan kiáltozva: <em>„Ne csináld, ne csináld!”</em> Ám hiába, a férjét három a nyakán ejtett szúrással megölték. Mire a rendőrök kiérkeztek, a nő még mindig nem volt magánál. Mikor valamelyest lehiggadt, azt állította, hogy egy ismeretlen támadt rájuk. Ám a rendőrök Thomsonék jelenlegi albérlőjétől tudomást szereztek Bywaters személyéről és annak elérhetőségéről. Percy Thomson házának átkutatatása során a nyomozók megtalálták az összes levelet, amit a szerelmesek egymásnak írtak. Frederick Bywaterst még aznap este gyilkosság vádjával letartóztatták.</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanekkor Edith-et is letartóztatták gyilkosság illetve gyilkosságban való bűnrészesség vádjával. Másnap reggel a levert özvegyet szembesítették szerelmével. Ezután az egyik nyomozó azt hazudta a nőnek, hogy Frederick mindent bevallott, többé nem tagadta, hogy a férfi volt férjének gyilkosa, és hogy viszonyuk volt. De még ekkor is csak azt hajtogatta: <em>„Ó istenem, miért csinálta? Nem akartam, hogy ezt tegye.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Bywaters ragaszkodott hozzá, hogy egyedül követte el a bűnt. A rendőrségen tett vallomásában ez áll: <em>„Vártam, hogy Mrs. Thompson és a férje megérkezzenek. Őt félrelöktem, a férjét pedig az úttestre taszítottam. Verekedni kezdtünk. Majd a zsebemből előrántottam a késemet és ő húzta a rövidebbet. Azért verekedtem meg Thomsonnal, mert sosem viselkedett férfi módjára a feleségével. Még egy kígyónál is alattomosabban bánt vele. Szerettem Edith-et, és nem bírtam nézni, hogy ilyen élet jut neki. Nem akartam megölni a férjét. Csak megsebesíteni akartam. Esélyt akartam adni neki, hogy végre férfi módjára viselkedjen, de nem volt rá képes.”</em> A bíróságon azt is hozzátette, hogy Percy Thompson azzal fenyegette, hogy lelövi, erre fel veszette el a fejét az amúgy is lobbanékony természetű Frederick.</p>
<p style="text-align: justify;">Kettejük ügyének tárgyalása december 6. és 11. között zajlott az Old Bailey utcában lévő, s emiatt a köznyelv szerint csak Old Bailey-nek hívott Központi Bíróságon, Montague Shearman bíró elnökletével. Bywaters kitartott azon állítása mellett, miszerint a nő semmit sem tudott szándékáról, és még csak véletlenül sem buzdította őt arra, hogy gyilkolja meg a férjét.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/justice_shearman_biro01.jpg" alt="justice_shearman_biro01.jpg" class="imgnotext" width="308" height="496" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>Montague Shearman bíró</em></p>
<p style="text-align: justify;">A vád képviselője ekkor állt elő a hatvankét levél ellentétes állításaival. Az egy vastag regény szómennyiségének terjedelmével vetekedő üzenetek némelyikében azt írta, hogy több alkalommal is megpróbálta eltenni láb alól a férjét. Egy ízben méreggel tette volna. Erről így írt Fredericknek: <em>„Azt mondtad, hogy egy elefántnak is elég lenne… Bizonyára. De az íze miatt pár cseppnél többet nem lehet egyszerre felhasználni belőle.”</em> Azt is bevallotta szerelmének, hogy három ízben is üvegszilánkot csempészett férjének ételébe, de az észrevette, így fel kellett hagynia a további kísérletekkel. Mindezek felett még újságcikkek kivágásait is elküldte Fredericknek, amik mérgezés általi gyilkosságokról tudósítottak. Ugyancsak megvallotta neki, hogy teherbe esett tőle, de saját maga hajtotta el a magzatot.</p>
<p style="text-align: justify;">Bywaters – a bíróságnak tett vallomása szerint – a levelekben olvasható gyilkossági kísérleteket nem vette komolyan, hanem egy szenzációhajhász regények hatása alatt álló, magát valamelyik szereplő helyzetébe képzelő nő képzelgéseiként értelmezte.</p>
<p style="text-align: justify;">Edith Thompson ügyvédje, Sir Henry Curtis-Bennett Királyi Tanácsos szerint a leveleket semmiképpen sem lehet kapcsolatba hozni a gyilkosság helyszínével és módjával, ezért nem szabad közös kiterveltség vádjával illetni védencét. (Közös kiterveltség alatt azt értjük, amikor két fél egy harmadik fél meggyilkolását kiterveli, és azt az egyikük véghez is viszi. Ez esetben mindkét fél egyaránt bűnös.) A védőnek igaza volt, és az ügyésznek lett volna a feladata, hogy bebizonyítsa valamilyen módon a levelek és a gyilkosság közti kapcsolatot a bíró és az esküdtek előtt. Ha Edith hallgatott volna ügyvédjére és megtagadta volna, hogy az ügyész a tanúk padjára szólítsa – amihez minden joga megvolt! – akkor a vád kezéből kicsúszott volna a bizonyítás lehetősége. A szerelmes nő azonban figyelmen kívül hagyta az intelmet, romantikus lelke valószínűleg azt hitte, hogy enyhítheti szerelme bűnét valamelyest.</p>
<p style="text-align: justify;">Így már az első kérdéseknél komoly gyanúba sodorta magát. Azt állította, hogy nem állt szándékában megölni a férjét, csak a kedvesének szeretett volna imponálni a levelei tartalmával. Amikor az ügyész szembesítette egyik levele részletével, azt kérdezve, történetesen mire gondolt, amikor azt írta Bywatersnek, hogy küldjön: <em>„valamit, amit a férjének beadhat”</em>, csak annyit tudott felelni: <em>„Fogalmam sincs.”</em> Ezzel máris szavahihetetlenné vált. És ez még csak a kezdet volt. Így a vád képviselője a bíró és az esküdtek számára Edith Thompsont sikeresen befeketítette.</p>
<p style="text-align: justify;">Sir Henry Curtis-Bennett a későbbiekben megjegyezte, védencének halvány fogalma sem volt arról, hogy mekkora bajba sodorhatja ezzel magát.</p>
<p style="text-align: justify;">Fredericket is szembesítette a vád képviselője a levelek olyan tartalmával, mint az üvegszilánkok esete is volt. A vádlott az ügyész kérdésére, miszerint mi végre használt üvegszilánkokat a nő, csak azt felelte: <em>„Bizonyára öngyilkosságot akart elkövetni velük.”</em> Az ügyész ezt roppant eredeti és szokatlan módjának találta az öngyilkosságnak. Majd arra a kérdésére, hogy mit jelenthet a levél azon mondata, hogy: <em>„… ő észrevett egy nagy üvegdarabot a tányéron…”</em>, úgy próbálta magyarázni, hogy Percy Thomson Edith tányérján látta meg azt az üvegszilánkot. Az államügyész erre csak így felelt: <em>„El kell ismerjem, ön nagyszerű képzelőerővel bír!”</em></p>
<p style="text-align: justify;">A viktoriánus erkölcseiről híres idős bíró a fiatal nő leveleit ekképpen summázta: <em>„… ömleng benne az ostoba és ugyanakkor bűnös szenvedély.”</em> Mindezt pedig tetézte a nő saját kezűleg elvégzett magzatelhajtásának írásba adott bűne is. Igaz, a bíróságnak ennél sokkal súlyosabb dologban kellett ítélkeznie, de ezzel Edith szavahihetősége teljességgel szertefoszlott.</p>
<p style="text-align: justify;">Az utolsó tárgyalási nap végén a bíró ezzel a szavakkal küldte tanácskozni az Edith-tel is kapcsolatos ítélet meghozatalára az esküdteket: <em>„Csak abban az esetben ítélhetik el, ha teljes meggyőződésük van arról, hogy e nő és e férfi egyetértett abban, hogy e nő férjét mielőbb meg kell ölnie e férfinek, és a nő tudtában volt annak, hogy e férfi meg is fogja tenni, valamint, hogy e nő irányította az elkövetőt ebben, és a férfi kettejük egyezségében gyilkolt.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">Az esküdteket a védelem beszéde nem győzte meg, és kétórányi tanácskozás után mindkét vádlottat a gyilkosság tekintetében bűnösnek találta. Montague Shearman bírónak nem maradt más választása, mint a törvény szerinti halálos ítéletet kihirdesse: <em>„A bíróság ítélete Önök felett, hogy innét börtönbe majd annak vesztőhelyére vitessenek, hogy nyakukra tett kötél által veszejtsék el életüket; majd pedig testüket a börtön területén temessék el, hol kivégzésükre vártak. Az Úr irgalmazzon lelküknek. Ámen.” </em></p>
<p style="text-align: justify;">Az ítélet hallatán Frederick kiabálva kelt a hisztérikusan sikítozni kezdő Edith védelmére: <em>„Az esküdtszék téved. Edith Thompson ártatlan!”</em></p>
<p style="text-align: justify;">December 11-e volt. Edith Thompson a két hét múlva bekövetkező születésnapján is a kegyelmi kérvények kedvező elbírálására várt a Holloway női börtön halálsorán. Egyetlen reménye az maradt, hogy már tizenhat éve nem végeztek ki halálra ítélt nőt, mert végül mindnek kegyelemből börtönbüntetésre változtatták ítéletét. Reményét tovább táplálta, hogy e két hét alatt egymillió ember írta alá kegyelmi kérvényének petícióját, amit a Belügyminisztérium felé beterjesztettek. Hiába. Egy házasságtörő, magzatelhajtó, aki valószínűleg meg is akarta mérgezni a férjét, nem számíthatott kegyelemre.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>John Ellis kötélidegzete elszakad</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/john_ellis_hangman_loubreezer_wikimedia_commons.jpg" alt="john_ellis_hangman_loubreezer_wikimedia_commons.jpg" class="imgnotext" width="223" height="325" /></p>
<p style="text-align: center;"><em>John Ellis, hóhér</em></p>
<p style="text-align: justify;">John Ellis neve ismerős lehet azok számára, akik kezdetek óta követik e blog írásait. Ellis közbenjárásának volt köszönhető, hogy Henry Pierrepoint, Albert apja elvesztette hóhéri állását, mikor ittasan érkezett meg a börtönbe a kivégzés előtti napon, és ott tettlegességig fajulóan összeszólalkozott segédjével, Ellisszel. Csak az őrök közbelépése előzte meg a nagyobb bajt. (Albert Pierrepoint Thomas bácsikájára hivatkozva közli önéletrajzában, hogy Ellisszel együtt dolgozni lehetetlen volt.)</p>
<p style="text-align: justify;">A huszonkét évnyi karrierje alatt összesen 203 elítélttel végző Ellist megbízható, józan embernek ismerték, akire a legkisebb hatást sem gyakorolt a másodállásának velejárója. Se más, sem pedig a főállásban borbélyként dolgozó Ellis nem hitte volna, hogy Edith Thompson felakasztása a karrierje és épelméjűsége végéhez vezető egyenes út lesz.</p>
<p style="text-align: justify;">Amikor Edith Thompsonnal közölték, hogy kegyelmi kérvényét elutasították, eluralkodott rajta a hisztéria. Az ételt elutasította, és csak nyöszörögve sírt, zokogott. Így virradt fel élete utolsó napja 1923. január 9-én. Mivel önuralmát nem tudta visszanyerni, a kivégzés előtt negyvenöt illetve húsz perccel nyugtatók kombinációját kapta (sztrichnin, szkopolamin-morfin, morfium).</p>
<p style="text-align: justify;">Ezek együttes hatásától egyedül már nem tudott megállni a lábán, amikor Ellis, a szokáshoz híven húsz másodperccel kilenc előtt belépett a zárkájába. Csak két fegyőrnő és két hóhérsegéd közreműködésével tudták az alig öt méterre lévő csapóajtóig elvinni, és felkészíteni a kivégzésre. Edith Thompson csaknem eszméletlenült zuhant át az ismeretlenbe. Ugyanebben a percben, csak fél kilométerre a Holloway börtöntől, a férfiak számára fenntartott Pentonville börtön bitóján Frederick Bywaters is követte a túlvilágra kedvesét, ahová William Willis keze által jutott. Míg a kötél ki nem törte nyakát, bátran és a maga sorsával mit sem törődve Edith ártatlanságát harsogta.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/kivegzes_ff.jpg" alt="kivegzes_ff.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Edith Thompson evilági megpróbáltatása véget ért, de John Ellisé csak most kezdődött. Fél perccel azután, hogy az ítéletet végrehajtották, a kivégzőhelyiség sarkában lévő lépcsőn a hóhér és a börtönszemélyzet leereszkedett a verembe. Ott olyan látvány tárult a szemük elé, ami még soha: a verem padlózata vérben úszott. A kiszenvedett test erősen vérzett.</p>
<p style="text-align: justify;">Nem Ellis hibázott. A későbbi vizsgálatok két lehetséges okát tárták fel a nagy vérveszteségnek. Az első az Edith Thompson által önkezével végrehajtott magzatelhajtás oka volt, ami miatt a méhe nem tudott begyógyulni, és a kötél megrándulásakor egyszerűen kiszakadt a helyéről. A másik magyarázat már a második világháborút követően keletkezett, mivel az ötvenes évek derekán az Edith Thompson kivégzése körüli pletykákat szerették volna tisztázni. Ezek között akadt olyan is, amely azt állította, hogy a félig eszméletlen nőt egyfajta lengőtrapézba kellett ültetni, hogy kivégezhessék, illetve, hogy terhes volt. Egy újabb pletyka pedig a hóhér hibáját vélte bizonyítottnak, azt állítva, hogy rosszul számolt a kötélhosszal. Egyik sem állta meg a helyét. Edith Thompson nem volt terhes, ha az lett volna, három hónap őrizet alatt kiderült volna.</p>
<p style="text-align: justify;">Börtönorvosok <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/18/a_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a II. világháború után halálra ítélt nőknél </a>figyelték meg, hogy a kivégzésük időpontjára várva akár két-három havi ciklusuk is kimaradt. Azonban a kivégzés napjának közlése után a felfokozott stressztől heves menstruációs reakcióik keletkeztek. Edith Thompson esetében ez is közre játszhatott a súlyos vérzésben. (Innentől kezdve a halálra ítélt brit nőknek egy nedvszívó anyaggal bélelt pantallót kellett viselniük haláluk napján.)</p>
<p style="text-align: justify;">John Ellisnek e kivégzésnél szakadt el kötélidegzete. Még ugyan helyt állt tizenegy másik elítélt esetében, de még ugyanebben az évben revolverével öngyilkosságot próbált elkövetni. Ezt oly ügyetlenül tette, hogy csak enyhébb sebet ejtett állán, de emiatt elveszítette állását. Nem sokkal később megírta önéletrajzát <em>(Diary of the hangman – A hóhér naplója)</em>, de alkoholizmusa eddigre már elhatalmasodott felette. Egyes források szerint, hogy anyagi helyzetén javítson, egy színpadi darabban saját magát alakította, amint kivégez egy elítéltet. Biztosabb források úgy tudják, hogy élete végén vásári mutatványosként házalt egykori mesterségével, bábukon bemutatva, milyen egy szakszerűen kivitelezett akasztás.</p>
<p style="text-align: justify;">1932. szeptember 20-án, egy keddi napon, miután feleségét és lányát halálra rémisztve borbélyborotvájával kergetni kezdte őket a lakásában, egy hirtelen jött szándéktól vezérelve John Ellis saját torkát metszette el. Ezúttal nem hibázott.</p>
<p style="text-align: justify;">1932. szeptember 26-án, egy huszonhetedik évében járó fiatalember hivatalos levelet kapott, mely így kezdődött:</p>
<p style="text-align: justify;"> <em>„Uram!</em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Hivatkozással az ítélet-végrehajtósegédi állására való jelentkezésére a Börtönparancsnokság megbízásából közlöm önnel, hogy neve felvétetett azon emberek listájára, akik kompetensnek találtattak e feladat végrehajtásában…”</em></p>
<p style="text-align: justify;"> A címzett <a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/04/a_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Albert Pierrepoint volt.</a></p>
<p style="text-align: justify;"><em>(folytatjuk)</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Florovits Attila</strong></p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2021%2F11%2F26%2Fegymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2021%2F11%2F26%2Fegymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2021%2F11%2F26%2Fegymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egymillióan kérték a kegyelmet, de hiába"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2021/11/26/egymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16763582" border="0" /></a><br /></p>
Hóhér
Albert_Pierrepoint
John_Ellis
Edith_Thompson
Frederick_Bywaters
0
Egymillióan kérték a kegyelmet, de hiába
Ha Edith Thompson az ügyvédjére hallgatott volna, elkerüli a bitót. A következményekbe a hóhér is beleőrűlt.
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/cj-ch-5-key-freddy-edith-percy-10-july-1921-41.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cj-ch-5-key-freddy-edith-percy-10-july-1921-41.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/15/akiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni
Akiken a hóhér fohásza sem tudott segíteni
2020-11-15T11:04:55+01:00
2020-11-15T11:04:55+01:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<h2><em style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif; text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover_2.jpg" alt="cover_2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„Számos férfit láttam bátran meghalni, és nekem elhihetik, hogy Ruth Ellis volt olyan bátor, mint ők.” <strong>Albert Pierrepoint</strong></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Muriel levelet kap</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">1977 augusztusa. Mrs. Muriel Jakubait tekintete a polcon lévő képre tévedt. A fakó fekete-fehér kép egy örökké fiatalnak maradt női arcot ábrázolt. Muriel nagyot sóhajtott, mint már huszonkét éve minden áldott nap. <em>„Semmit sem tehettem érted, ha cserélhettem volna veled, megtettem volna, Ruth”</em> – mondta a képnek, ki tudja hányadik alkalommal már. Aztán az emlékezéstől megfáradt szemét a levélre irányította, amit az imént hozott a postás. Csak nagy önfegyelem árán tudta végig olvasni, de nem azért, mert az asszonynevét elírták benne:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„Kedves Mrs. Jackabait!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Röviden írok Önnek, hogy közöljem, a következő kedden, augusztus 30-án Surrey-be látogatok… Amennyiben alkalmas Önnek 12.30 és 13.00 között, kérem, hívja fel az alábbi telefonszámot és személyesen engem keressem…</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Őszinte tisztelettel,</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Albert Pierrepoint”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ez már a sokadik levél volt, amit az egykori állami ítélet-végrehajtó Murielnek, a néhai Ruth Ellis nővérének küldött. Muriel maga kezdeményezte három évvel korábban a kapcsolatfelvételt, mert szeretett volna megtudni valamit Pierrepointtól.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/1_3.jpg" alt="1_3.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"> </span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><strong>Életek vakvágányon</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Akik figyelemmel kísérték Albert Pierrepoint életét öt részben feldolgozó sorozatunkat, <span style="background-color: #ffffff;"><a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/01/aki_csalodott_a_halalbuntetesben" target="_blank" rel="noopener noreferrer" style="background-color: #ffffff; color: #000000;">azoknak <span style="text-decoration: underline;"><span style="color: #000080; text-decoration: underline;">ismerős lehet Ruth Ellis neve</span></span></a></span>, aki azzal írta be magát az Egyesült Királyság bűnügyi történetébe, hogy ő volt az utolsó nő, akit kivégeztek a szigetországban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Története sokkal szerteágazóbb volt annál, hogy pár mondatban elintézhető lett volna a lezárult sorozatban, mivel – vitathatatlan bűnössége és kiérdemelt büntetése ellenére – nem csak a brit közvéleményre gyakorolt nagy hatást, hanem magára Pierrepointra is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ruth Ellis, Ruth Neilson néven 1926-ban született egy hatgyerekes család ötödik gyermekeként Rhyl városában, Wales északi részén. A család 1941-ben Londonba költözött.Három év múlva az akkor már tizenhét éves Ruth teherbe esett egy Clare nevű kanadai katonától, aki csak egy évig támogatta anyagilag fiát és annak anyját, majd soha többi nem hallottak felőle. Éppen ezért a lányanya fiát Clare Andria Neilson néven jegyeztette be.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A tizennégy éves kora óta pincérként dolgozó Ruth a Court Club nevű éjszakai mulató hostesse lett, ahová aktmodellségen keresztül jutott el, ami lényegesen jobban fizetett, mint a gyári vagy irodai állások. A Club vezetője, Morris Conley arról volt híres, hogy zsarolással kényszerítette női alkalmazottait arra, hogy lefeküdjenek vele. Ruth 1950-ben már prostituáltként kereste a kenyérre valót. Miután egy visszatérő vendégétől teherbe esett, illegálisan elhajtatta magzatát.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/2_3.jpg" alt="2_3.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az éppen csak huszonnégy éves nő még ebben az évben feleségül ment a 41 éves elvált fogorvoshoz, George Ellishez, akivel a Court Clubban ismerkedtek össze. Ellis nem csak két gyermek apja volt már, hanem megrögzött alkoholista is, mindemellett féltékeny természettel és birtoklási mániában szenvedő személyiséggel is rendelkezett. Így a pár egy viharos természetű, se veled se nélküled kapcsolatban élt. Mikor Ruth 1951-ben áldott állapotba került a férjétől, az nem ismerte el apaságát, azt állítva, hogy a gyerek felesége valamelyik szeretőjétől van, így gyorsan elváltak. Ruth egyetlen, bár jelentéktelen sikere ebből az időszakból, hogy kisebb szerepet kapott egy filmkomédiában, ám a neve nem került stáblistára. Ezúttal megtartotta gyermekét, akit Georgina névre keresztelt el. Aztán visszament az utcára dolgozni a megélhetésért.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Két évvel később rámosolygott a szerencse a már kétgyerekes anyára, mert a Hyde Park közelében lévő Little Club nightclub üzletvezetőjévé vált, ahol számos hírességgel kötött ismeretséget. Itt ismerte meg a felső társadalmi körökből származó, nála három évvel fiatalabb David Blakely-t, aki nem csak autóversenyző volt, hanem akárcsak George Ellis, alkoholista is. Bár Davidnek menyasszonya volt, ez nem akadályozta meg kettejüket abban, hogy összeköltözzenek a nő nightclub feletti lakásában. Ruth immár negyedszer is teherbe esett, de elvetette a gyermeket abbéli félelmében, hogy sosem fogja tudni ellenkezőjére fordítani a Blakely által tanúsított gyér elköteleződést.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/3_3.jpg" alt="3_3.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Így tűnt fel az életében Desmond Cussen, a leszerelt RAF pilóta, aki szintén jó körökből származott, és ígéretes karrier előtt állt. Miután Ruth elvesztette üzletvezetői állását, a férfihoz költözött, de viszonya Blakely-vel továbbra is folytatódott. David még házassági ajánlatot is tett, amit a nő elfogadott. Ennek ellenére 1955 januárjában úgy hajba kaptak, hogy David ököllel ütötte gyomorszájon a nőt, aki ettől elvetélte újabb magzatát.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/4_3.jpg" alt="4_3.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">1955. április 10-én, húsvét vasárnap Ruth Ellis Cussen lakásáról Blakely otthonához ment, akit hiába keresett ott, de a párszáz méterre lévő The Magdala pub előtt meglátta autóját. 9.30-kor David és barátja Clive Gunnel kiléptek pubból. Amikor a nő rejtekéül szolgáló újságárus bódé mellett elhaladtak, Ruth előlépett, és csak annyit mondott: „Helló, David.” Majd üvöltve ismételte el a férfi keresztnevét. Míg a férfi a kocsi kulcsát kereste, a nő egy .38-as Smith & Wesson revolvert húzott elő, és öt lövést adott le rá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az első lövés célt tévesztett, de a nő nem adta fel, és rajta ütött az autó menedékébe búvó férfin. A második lövés már leterítette Davidet, majd még három követte, az egyiket alig egy centiméterről leadva, égési sérülést is hagyva áldozata hátán. A hatodik lövés már a földet érte, és onnét gellert kapva könnyebben megsebesített egy járókelőt. A célt tévesztett golyók nyomai még ma is láthatóak a The Magdala oldalán.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/6_2.jpg" alt="6_2.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ellis ezután arra kérte Clive-ot, hogy hívja a rendőröket. Szemtanúk szerint ezt hajtogatta: „Bűnös vagyok. Elveszettem a fejem.” Blakely-t a belső szerveit, máját, tüdejét, aortáját, és légcsövét ért sérülések okozta válságos állapottól nem lehetett megmenteni. Ruth Ellis a rendőrségi kihallgatáson és a bíróság színe előtt mindent töredelmesen bevallott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az esküdteknek mindösszesen húsz perc kellett, hogy megállapítsák bűnösségét, ami alapján a bíró kötél általi halálra ítélte. Nagy-Britannia lakosságát azonban annyira felháborította e döntés, hogy tömegek lepték el a Holloway börtön környékét, ahogyan az alábbi, korabeli filmhíradó is beszámol erről (a híradó szövege alább olvasható):</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/uXQvKLGYTho" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„Június 21-én Ruth Ellist a Központi Bíróság bűnösnek találta gyilkosság bűnében, és a törvény értelmében halálra ítélte. Július 13-án végrehajtották rajta a törvény szerinti ítéletet. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Ám a britek lelkiismerete nem nyugszik. A népharag tetőzésének három hetében egyvalakinek iszonyatos döntést kellett meghoznia: ő Gwilym Lloyd George, belügyminiszter. Közérdekű munkája során arról kellett döntenie, hogy lesújthat-e a törvény teljes szigorával, ám nem maradt más választása, mint elfogadnia az ítéletet, s mint tudjuk, Ruth Ellis meg kellett halljon.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Azon százak számára, akik a kivégzés reggelén a Holloway börtön előtt gyülekeztek, s azon milliók számára, akik távol maradtak három kérdés vetődik fel: lehet-e nőt felakasztani, lehet-e felakasztani bárkit is, vagy kell-e különbséget tenni a gyilkosságok fajtái között?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Milliók kérdőjelezik meg a törvény általi gyilkosság civilizáltságát. Valóban elrettentő hatással bír-e? Jogos-e bármely emberi lényt a gyilkosság végrehajtására felkérni?És ha a törvény mégis erre jogosít fel, el lehet-e tekinteni tőle gyilkos nő esetében?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>Az elmúlt évszázadokban ez volt a törvény. Ez legyen a 20. században is?”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Vannak, akik azzal magyarázzák a tömeges felháborodást, hogy a néplélek nehezebben bocsátja meg a nők nyakára tett kötelet. A statisztikák megerősítik ezt az álláspontot, mert eszerint Anglia és Wales területén 1926-1954 között 677 férfit és 60 nőt ítéltek halálra, de közülük csak 375 férfit és hét nőt végetek ki. Azaz míg a halálraítélt férfiak alig több mint 55%-át végezték ki, addig a nőknél ugyanez az arány csak 11-12 % volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Korábban már utaltunk rá, hogy Timothy Evans és Derek Bentley ártatlan halála is generálhatta a felháborodást. Ruth Ellis ítélete ellen számos értelmiségi is felszólalt, köztük a neves amerikai-angol író, Raymond Chandler is, aki magánlevél formájában fejtette ki véleményét az Evening Standard hasábjain, miszerint a törvény „középkori és barbár”.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ahogy arról röviden szó volt sorozatunk negyedik részében, Ruth Ellis a tettét háromnapi kialvatlanság, patologikus féltékenység, ittas állapot és jókora adag nyugtatószer hatására követte el. Blakely nem sokkal korábban szakított vele. Ezért a védelem szerette volna az előre kitervelt gyilkosság vádját szerelmi féltékenységből elkövetettre átminősítetni, de nem járt sikerrel. Mindazonáltal Ruth nem nyújtott be kegyelmi kérvényt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A kivégzése előtti napon ügyvédeinek elárulta, hogy a fegyvert Cussen adta neki, és tőle vett leckéket annak használatából. Szintén Cussen vitte el őt a tett színhelyére is. Ezeket addig sem a rendőrségen, sem a bíróságon nem mondta el. Nem is segített volna rajta, mert ez még inkább megalapozta volna az előre kiterveltség vádját. Ruth Ellis kihívta maga ellen a sorsot, és hagyta, hogy beteljesedjen felette.A kivégzése előtti napon ezt írta David Blakely szüleinek: <em>„Mindig is szerettem a fiúkat, és most, hogy meg fogok halni, még mindig szeretem őt.”</em></span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><em><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/5_2.jpg" alt="5_2.jpg" class="imgnotext" /></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;"><strong> </strong></span><span style="color: #000000;"><strong>Közjáték Ruth Hornby sírjánál</strong></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A kezdeményezése ellenére Muriel csaknagy nehezen szánta rá magát,de felhívta Albert Pierrepointot. Együtt mentek el Ruth sírjához, Amershambe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Korábban ez nem történhetett volna meg. Ugyanis az állam által kivégeztetett emberek jogfosztottá váltak és földi maradványukat a börtön udvarán temették el. Csak a hetvenes évek elején adódott lehetőség arra, hogy exhumálják és újratemessék Ruth Ellist. Akit Ruth Hornby néven temettek újra. Muriel és Ruth csellista édesapjának eredetileg Hornby volt a neve, de Muriel születésének idején, 1925-ben ezt megváltoztatta Neilsonra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A temetőbe vezető úton Pierrepoint és Muriel között a következő szóváltás zajlott le. A volt hóhér ezt mondta: <em>„Én ugyanolyan átlagos ember vagyok, mit bárki más. Csak a munkámat végeztem.”</em> Mire Muriel így felelt: <em>„Nem volt kötelező magának, abba is hagyhatta volna”.</em> Pierrepoint csak ennyit felelt: <em>„Én nem afféle vagyok. Ha pedig nem én, akkor más fickó tette volna meg.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Csendben álltak a sír előtt. Muriel letette a maga virágát az egyszerű, fehér téglalap formájú sírkő elé, amin nagy betűkkel csak ennyi áll: Ruth Hornby 1926 – 1955. Albert Pierrepoint ekkor megkérte az asszonyt, hogy hagyja magára, mert szeretne egyedül maradni.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/7_1.jpg" alt="7_1.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">De nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor találkoztak. Egy másik levelében az alábbi kéréssel fordult Murielhez a hetvenes éveiben járó egykori hóhér:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„Nem bánná, ha én és egy barátom ellátogatnánk a sírhoz, és a barátom lefotózna, amint ott állok?”</em> Ez így is történt. Ott térdepelt a sírnál, majd azt mondta Murielnek, hogy folyton Ruth jár a fejében, és annak két gyermeke. (Pierrepointnak, talán sorsszerűen, nem született gyereke.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Muriel 1974 óta azt szerette volna megtudni a hóhértól, mik voltak húga utolsó szavai, hiába nyilatkozta korábban többször is Pierrepoint a sajtónak, hogy a nő nem szólt egy árva szót sem. Azonban Ruth utolsó pillanatairól így írt Murielnek:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„Jól emlékszem arra – és ezt még egy léleknek sem árultam el, mint az a személy, aki utoljára látta őt szemtől szemben –, hogy a szája mintha csak felfele görbült volna, és az utolsó pillanatban fájón vettem tudtul mosolyát.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Még mindig 1977-ben járunk, amikor a Thames televízió csatorna dokumentumfilmet készített Ruth Ellis ügyéről, megszólaltatva benne bírót, ügyészt, és természetesen magát Pierrepointot is. Az alábbi rövid bejátszás első 35 másodpercében így beszél Ruth Ellis utolsó pillanatairól:</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/XVQ1m0afwXI" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„A sajtó azt állította, hogy zokogni kezdett, amikor a bitó felé ment, és azt is, hogy mondott nekem valamit. Ez állt a lapokban. De ő nem szólt egy szót sem. Mondhatnám egyenesen odajött hozzám, és jött velem a csapóajtóig, majd megállt az odarajzolt T jelnél. Egy szót sem szólt hozzám. Állítom, hogy pislantott egyet és mosolyra húzta a száját. Bátor egy nő.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Pierrepoint utolsó, jelen időben megfogalmazott mondata árulkodó. Valóban annyit gondolhatott rá, hogy nem tudott múlt időben beszélni róla.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Azonban nem csak a sajtó állított valótlanságokat a kivégzett viselkedését illetően, hanem az a pletyka is szárnya kelt, hogy Pierrepoint azért vonult vissza, mert problémák adódtak a kivégzéssel. Ha így lett volna, akkor nem kapott volna még három újabb felkérést. De talán ennek a szóbeszédnek köszönhetően is került napvilágra Ruth Ellis boncolási jegyzőkönyve, ami alább olvasható:</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/boncolasi_jegyzokonyv1_copy_3.jpg" alt="boncolasi_jegyzokonyv1_copy_3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="690" height="1347" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"> Keith Simpson patológus jelentéséből a legfontosabb kijelentések ezek: „<em>Véraláfutás sem az arcon sem a test más részén nem látható. Fulladási elváltozás nincs. Szenvedésnek nyoma nincs.” </em>A fenti tünetek önakasztás illetve elrontott törvényes akasztás esetében állnak fent. Mindezekből következik, hogy az elszenvedett sérülések<em> „… a megfelelő kivitelezéstől azonnali halált okoztak.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A gyomorból felszabaduló brandy illat pedig arra bizonyíték, hogy Ruth Ellis élt a protokoll szerinti utolsó kupica lehetőségével, amikor Pierrepoint belépett a cellájába. A fegyőrnőkön kívül csak Stepney püspöke, Joost de Blank volt még az elítélttel, aki férfiakat megszégyenítő módon, bátran nézett szembe sorsával. (Más nők is férfi módjára álltak Pierrepoint elé. <span style="text-decoration: underline;"><span style="color: #000080; background-color: #ffffff; text-decoration: underline;"><a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/18/a_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto" target="_blank" style="color: #000080; background-color: #ffffff; text-decoration: underline;" rel="noopener noreferrer">Itt lehet elolvasni</a></span></span>.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;"><strong> </strong></span><span style="color: #000000;"><strong>A hiábavaló fohász</strong></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Közeli barátai szerint Albert Pierrepoint mélyen hitt egy „felsőbb hatalomban”,ami azzá tette őt, amivé lett, sebből merítette lelki békéjét. Nem véletlen, hogy a 87 éves korában bekövetkezett halála is álmában érte. Gyorsan, szenvedésmentesen.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/9.jpg" alt="9.jpg" class="imgnotext" width="261" height="329" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Nem adatott azonban ilyen sors Ruth Ellis szeretteinek. Egykori férje, George Ellis felett eluralkodott az alkoholizmusa, és három évvel volt felesége kivégzése után öngyilkosságot követett el – felakasztotta magát. 1969-ben Ruth édesanyja gázömlés miatt csaknem meghalt, s bár túlélte, a folyamatos beszédkészsége sosem állt helyre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Andy, Ruth fia, aki tízéves volt, amikor édesanyját kivégezték, a tárgyalást levezető bírótól Cecil Haverstől évenkénti apanázst kapott, hogy tisztességgel felnőhessen. Andy azonban nem tudta túltenni magát anyja bűne és kivégzésének szörnyű terhén. 1982-ben, 37 éves korában öngyilkosságot követett el szobabérletében. Előtte még felkereste anyja sírját és megrongálta azt. Ruth lánya, Georgina, aki hároméves korában vesztette el édesanyját, nevelőszülőkhöz került. Ötven évet élt, rákban hunyt el. Édesanyja tette őt is egy életen át kísértette.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ruth Ellis életét számos tévé- és mozifilm dolgozta fel. Közülük Magyarországon az 1985-ös <em>Csak egy tánc volt (Dancewith a stranger)</em> ismert. Alakja felbukkant a Timothy Spall nevével fémjelzett <em>Pierrepoint </em>c. filmben is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Muriel Jakubait 2005-ben saját kötetet jelentetett meg <em>Ruth Ellis: Mysister’ssecret life (Húgom, Ruth Ellis titkos élete)</em> címen. E könyv kapcsán egy rádióinterjúban Muriel és a könyv megírásában neki segédkező Monica Weller nem kevesebbet állítanak, hogy a 158 cm-es 47 kg-os Ruth fizikailag képtelen lett volna arra, hogy egy .38-as kaliberű fegyverrel pontos, célzott lövéseket adjon le. Összeesküvés-elméletre hajazó állításuk arra is kitér, hogy mások akarhatták Blakely-t eltávolítani az útból, és Ruth szintén csak áldozat volt e játszmában.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/8.jpg" alt="8.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ezt az állítást bebizonyítani igencsak nehéz lett volna. Egy másikra azonban volt esély. Muriel és Georgina évtizedeken át küzdöttek azért, hogy a Ruth Ellis elleni vádat az előre megfontolt szándékról átminősítsék szerelmi féltékenységből elkövetettre, azt bizonyítandó, hogy Blakely provokálta ki a gyilkos hajlamot a szakítással, amivel valamelyest szépíthették volna Ruth Ellis megítélésén. Nem jártak sikerrel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Florovits Attila</span></strong></span><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"></span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F11%2F15%2Fakiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F11%2F15%2Fakiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F11%2F15%2Fakiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Akiken a hóhér fohásza sem tudott segíteni"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/15/akiken_a_hoher_fohasza_sem_tudott_segiteni#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16285416" border="0" /></a><br /></p>
0
Akiken a hóhér fohásza sem tudott segíteni
Pierrepoint hóhér olyat tett, mint soha máskor: felvette a kapcsolatot áldozata hozzátartozójával.
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/cover_2.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover_2.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/01/aki_csalodott_a_halalbuntetesben
Aki csalódott a halálbüntetésben
2020-11-01T13:47:56+01:00
2020-11-01T13:47:56+01:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<h2 style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/coverjo.jpg" alt="coverjo.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"> </span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„Tapasztalatom ezt a keserédes gyümölcsöt teremte… Szerintem, a legfőbb büntetés a bosszún kívül semmi mást nem szolgál.” </em>- <strong>Albert Pierrepoint</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Egy legendás karrier vége</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">1976-ban egy BBC által készített interjúban Albert Pierrepointnak szegezték a kérdést, miként vélekedett általában az ítéletekről. Ő erre így felelt:<em> „Nem szabad beleavatkozni abba a bűnügybe, amit elkövettek. Az elítéltnek meg kell halnia. Akkora tisztelettel és alázattal kell bánni vele, amennyivel csak tud az ember.” </em>Ugyanakkor sosem kérdőjelezte meg az igazságszolgáltatás eredményességét. Hite szerint az angolszász jogrend volt a legtökéletesebb, mivel az Egyesült Királyságban találhatóak a legkiválóbb bírák, így e tények kizárják az ekkora tévedések lehetőségét.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/1_2.jpg" alt="1_2.jpg" class="imgnotext" width="369" height="300" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Így Albert Pierrepoint élete végéig nyugodtan aludt, és a pohár nyújtotta vigaszra sem volt szüksége. Munkavégzés közben a szakmai alázat vezérelte, semmint a bosszúvágy. Amikor egy sorozatgyilkost kísért az utolsó, rövid útjára, az arra panaszkodott, hogy hátrakötött kezével nem tudja megvakarni viszkető orrát. <em>„Már nem sokáig fog bosszúságot okozni!”</em> – felelte Pierrepoint. Ez volt a legcinikusabb szóváltása elítélttel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><span color="#000000" face="times new roman, times, serif" style="color: #000000;">1956 </span>januárjában a szolgálat ismét a Strangeways börtönbe szólította, ahol egy Thomas Bancroft nevű elítéltet kellett volna az ismeretlenbe küldeni, ám a kivégzést fél nappal a végrehajtás előtt kegyelmet kapott. Pierrepoint ekkor már felkészítette a bitót Bancroft számára. Korábban ilyesmire nem volt precedens a pályafutása során. Ha a skóciai törvényt vesszük alapul, akkor a teljes 15₤ járt volna neki, de az angliai törvények szerint erre nem volt jogosultsága. Így csak 1₤-ot ajánlottak fel útiköltség gyanánt számára, amit kisebb huzavona után négyre emeltek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A hivatalos verzió szerint, az elsőszámú ítélet-végrehajtó személyes inzultusként fogta fel a dolgot, és ezért adta be február 23-án a lemondását. Valójában ez a gondolat már korábban felötlött a férfiban, mert egy napilappal is tárgyalásokat folytatott egy cikksorozatról <em>The hangman’sown story (A hóhér saját története) </em>címen, melyben a hírhedt kivégzettek utolsó pillanatairól is beszámolt. Ezért nem kevesebb, mint 30-40 ezer £ ütötte volna a markát (ami 2020-as árakon 750 ezer és 1 millió £, azaz kb. 300-400 millió Ft.) Erről értesülvén, a Belügyminisztérium a hivatali titoktartás paragrafusának megsértése címén eljárást fontolgatott leköszönő alkalmazottjával szemben. Az első két cikk napvilágra kerülése után az egykori szemtanúk egybehangzó állítása alapján viszont rájöttek, hogy az írásokból semmi sem igaz, ezért elvetették ezt az ötletet, de a lapot kényszerítették, hogy a további folytatásokat ne közöljön.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">De még mielőtt a cikksorozat napvilágot látott volna, Albert Pierrepoint egyedüliként az igazságszolgáltatás történelmében, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a hivatala megkérte, vonja vissza felmondási kérelmét, mivel nála alkalmasabb ítélet-végrehajtója nem volt még az országnak. Lemondásának igazi oka sosem derült ki, talán köze lehetett hozzá a halálbüntetés-ellenes mozgalmaknak, talán csak elfáradt a szolgálatban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Albert Pierrepoint a kereken negyedszázados karrierje folyamán– a legmegbízhatóbb források szerint,segédi közreműködéseivel együtt – 435 elítéltet végzett ki, ebből 17 nő volt. (Az életrajzi filmjében is felbukkanó hatszáznál több szám erősen megkérdőjelezhető.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Összevetve a más hóhérok által hasonló időszak alatt kivégzett elítéltek számával arra a juthatunk, hogy csaknem kétszer annyi halálra ítélt szenvedett ki a kezei által, mint az szokványos. Ez a magas szám a II. világháborút lezáró megtorlásoknak köszönhető, hisz csak emiatt 202 háborús bűnökért elítélt német és 8 osztrák állampolgárt kellett az ismeretlenbe küldenie. <span style="background-color: #ffffff; color: #800000;">(<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/18/a_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto" target="_blank" rel="noopener noreferrer" style="color: #800000; background-color: #ffffff;">Eezekről a végrehajtásokról itt olvashat bővebben</a>)</span>. Az első tizenhármat az ún. belseni perben ítélték el. Ennek köszönhetően éveken át, minden karácsony napján egy személyiségét soha fel nem fedőrajongója 5£-ot küldött neki postán, s a pénz mellé indokul csak egyetlen szót írt: Belsen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;"> </span><span style="color: #000000;">Albert Pierrepoint filmen</span></strong><strong><span style="color: #000000;"> </span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">87 éves korában bekövetkezett haláláig (1992. július 10.) a leghíresebb ítélet-végrehajtó sikeres embernek mondhatta magát. Egyedül gyermekei nem születtek, ami nagy szomorúsággal töltötte el őt és feleségét, de így is boldogan éltek együtt, körberajongva az unokahúgok és unokaöccsök által. A büszke nagybácsi még egy pónilovat is tartott, amin lovagoltatta őket. Közeli barátai, szomszédjai csak jót tudtak róla mondani. Egyetlen bizarr esemény bukkant csak fel a visszaemlékezésekben: Pierrepoint egy ismerősének minden felvezetés nélkül megmutatta a fészerében féltve őrzött ládáját, amiben a kivégzéshez egykor szükséges felszerelése volt, és a kíváncsiságából nem vesztő barátnak el is magyarázta, mit mire kellett használni a maga idejében. Ebből arra következtethetünk, hogy Albert Pierrepoint amolyan nyugdíjas iparos emberként tekintett magára.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Nyugdíjba vonulásakor már nem a <em>Help the poor struggler üzemeltetője</em> volt. Nem messze Preston városához nyitotta meg másik fogadóját a <em>Rose and Crown (Rózsa és Korona)</em> néven, amelyet még sokáig irányított, majd a hatvanas évek végén azon is túladott.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/3_2.jpg" alt="3_2.jpg" class="imgnotext" width="436" height="306" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Alakja már életében, majd holta után is felbukkant különböző brit filmeken, közülük három ismertebb lett. Az első kettőben két olyan kivégzettjéről van szó, akik ártatlanul kerültek a kezei közé, majd évtizedekkel később az állam rehabilitálta őket. Az 1971-es <em>Rillington tér 10</em>-ben<em> (10 Rillington place)</em> a hórihorgas, szemüveges Edwin Brown alakítja őt pár másodperces szerepében, míg felakasztja a John Hurt által alakított Timothy Evanst. E film forgatása alatt Pierrepoint szaktanácsadóként működött közre.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/51n968nnx6l_ac.jpg" alt="51n968nnx6l_ac.jpg" class="imgnotext" width="449" height="340" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az 1991-es<em> Az igazság malmai</em>-ban <em>(Let him have it)</em> pedig Clive Revill alakítja őt sokkal hitelesebben, de még mindig epizódszerepben, a szintén ártatlanul kivégzett, Christopher Eccleston által alakított Derek Bentley hóhérjaként.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/let-him-have-it_poster_goldposter_com_1.jpg" alt="let-him-have-it_poster_goldposter_com_1.jpg" class="imgnotext" width="290" height="413" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A róla szóló legmélyrehatóbb emberábrázolással készült alkotás, a 2005-ben forgatott <em>Az utolsó hóhér (Pierrepoint)</em> c. dráma. Amerikában <em>Pierrepoint – The LastHangman (Az utolsó hóhér)</em> címen futott, innen a magyar címe is, ami ugyan jól hangzik, de történelmietlen, mert az utolsó brit hóhér Harry Allan volt, aki 1964-ig dolgozott e hivatalban Pierrepointot követően. Albert Pierrepoint alakját a <em>Harry Potter</em> és a <em>Király beszéde</em> filmekből ismert Timothy Spall formálta meg. (Bár a film sok tekintetben pontatlan, Spall és más színészek alakításáért, illetve a film hangulatáért érdemes megtekinteni.)</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/poszter.jpg" alt="poszter.jpg" class="imgnotext" width="270" height="399" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A churchilli alkatú férfi – aki az Oscar-díjjal kitüntetett Király beszéde c. filmben magát Churchillt alakította – erőt sugárzó termete miatt kaphatta meg a szerepet, semmint az alkati azonosság okán. A film csak lazán követi Albert Pierrepoint életét, elhallgatja gyermekkori indíttatását, valamint, hogy nagybátyjával együtt dolgozott majd tíz éven keresztül. (Thomas bácsi csak egyetlen perc erejéig jelenik meg a filmben, mikor Albert megtudja, hogy alkalmazásba vette a Belügyminisztérium.) A film ugyanakkor megpróbálja elhitetni a nézővel azt a képtelenséget is, hogy aki elvégezte az egyhetes hóhérképző tréninget, az, teljesen zöldfülűként, rögtön elsőszámú ítélet-végrehajtóvá vált.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">De akad benne más történelmietlen utalás is: a dráma lélektani íve James Corbitt és Albert sosemvolt barátságán alapul, valamint azt próbálja elhitetni a közönséggel, hogy Corbitt, és az öt évvel utána halálra ítélt Ruth Ellis kivégzése miatt adta be lemondását a tisztségéről. Ruth Ellis féltékenységből, a nyílt utcán öt lövést adott le szeretőjére, amiből négy halálos volt, és egy járókelőt is megsebesített az első, eltévedt golyóval. Pierrepoint ritkán nyilatkozott a kivégzések után, de Ruth Ellis esetében megtette – mert a kivégzése, a halálbüntetés-ellenes mozgalmak hatására, nagy felháborodást keltett az országban –, és nem volt kétsége afelől, hogy a nő megérdemelte a büntetését, amit ő 12 másodperc alatt teljesített be.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A filmmel kapcsolatos nyilatkozataiban Timothy Spall nem titkolta, hogy a film a halálbüntetés-ellenes mozgalmat támogatja, mivel Nagy-Britanniában időnként fellángolnak az érzelmek a legfőbb büntetés visszaállítása érdekében. Az országban 1964. augusztus 13-án hajtottak végre utoljára halálbüntetést a Walton és a Strangways börtönökben egyszerre két férfin, egy közösen elkövetett rablógyilkosság megtorlásaként. Utána öt év próbaidőre felfüggesztették a halálbüntetés alkalmazását. 1971-ben a legtöbb halállal sújtott büntetési tételt átminősítették, kivéve a hazaárulás és a kalóztámadás súlyos testi sértéssel tételeket. E két tételt 1998-ban változtatták át börtönbüntetésre, így a bitók eddig az időpontig még léteztek, és folyamatosan tesztelték, karbantartották azokat. Aztán mindet lebontották.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A film Albert Pierrepoint 1974-es kötetének egyik mondatába kapaszkodik bele igaza alátámasztásában: <em>„Tapasztalatom ezt a keserédes gyümölcsöt teremte… Szerintem, a legfőbb büntetés a bosszún kívül semmi mást nem szolgál.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Könyvében ugyanakkor így ír erről részletesebben: <em>„…[a halálbüntetést] elrettentőnek tartják. Nem értek ezzel egyet. Az idők kezdete óta voltak gyilkosok, és az idők végezetéig kereshetjük az elrettentő módszereket. Amennyiben a halál elrettentő, akkor nekem azt tudnom kéne. Én néztem velük szembe utoljára, fiatal fiúkkal és lányokkal, munkásokkal, nagymamákkal. Csodáltam azt a bátorságot, amivel az ismeretlenbe sétáltak. Nem rettentette el őket ekkor, és akkor sem, amikor elkövették azt, amiért elítélték őket. Az utolsó pillanat, amikor szembe álltam velük, arról győzött meg minden egyes férfi és nő esetében, hogy amit tettem velük, azzal egyetlen gyilkosságot sem akadályoztam meg.”</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ugyanakkor idézni szokták tőle ezt is: <em>„Arra a következtetésre jutottam, hogy a kivégzés semmit sem old meg, és nem más, mint a bosszúállás primitív vágyának divatjamúlt relikviája, aminek a célja nem több mint más emberek kezébe adni a bosszúállás felelősségét.”</em></span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><em><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/2_2.jpg" alt="2_2.jpg" class="imgnotext" /></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A már említett 1976-os BBC-nek adott interjúban, amikor ezzel a kijelentésével szembesítették, nem tagadta, hogy annak papírra vetésekor szilárd meggyőződése volt mindez, viszont nem tagadta azt sem, hogy ismét elvállalná a felkérést, ha visszaállítanák a legfőbb büntetést, mivel addigra annyira elszaporodtak az aljas indokú gyilkosságok. Azóta Pierrepoint egykori segédje és egy életrajzírója rávilágítottak, hogy ez a halálbüntetés-ellenes kirohanás a részéről nem volt más, mint egy ügyes fogás a könyv nagyobb példányszámának elérése érdekében.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Mit kockáztatott vele? Semmit. Tizennyolc éve nem gyakorolta már másodállását és több mint tíz éve nem is tehette volna már meg. Ebből az derül ki, hogy Albert Pierrepoint nemcsak ítélet-végrehajtónak volt elsőrangú, hanem üzletembernek sem volt utolsó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: right;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Vége</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;"><em></em></span><strong><span style="color: #000000;"><em>Florovits Attila</em></span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><em><span style="color: #000000;">Csak a portrésorozat fejeződött be. A blog folytatja tovább tematikus működését.</span></em></strong></span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F11%2F01%2Faki_csalodott_a_halalbuntetesben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F11%2F01%2Faki_csalodott_a_halalbuntetesben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F11%2F01%2Faki_csalodott_a_halalbuntetesben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Aki csalódott a halálbüntetésben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/11/01/aki_csalodott_a_halalbuntetesben#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16268428" border="0" /></a><br /></p>
Hóhér
Albert_Pierrepoint
Az_utolsó_hóhér
0
Aki csalódott a halálbüntetésben
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/coverjo.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/coverjo.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/25/a_harom_felesleges_kivegzes
A három felesleges kivégzés
2020-10-25T11:13:29+01:00
2020-10-25T11:13:29+01:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover_1.jpg" alt="cover_1.jpg" class="open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„A legfőbb kegy, amiben részesíthetem őket, az, hogy méltóságot adok nekik és fenntartom bennük halálon innen és túl.”</em> - <strong>Albert Pierrepoint</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;"> </span><span style="color: #000000;">Tish és Tosh barátsága</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A fejpénzekből egyre tetemesebb összeg gyűlt össze, így Albert úgy döntött, hogy főállását jövedelmezőbb üzletágra cseréli, és megnyitotta első pubját az Oldhamhez tartozó Hollinwoodban. A <em>Help the Poor Struggler</em> (kb.: <em>Segítsd a csüggedt harcost</em>) főként a hazafias érzésű környékbeliek törzshelye lett, akik felnéztek a tulajdonosra. Amikor ő állt a pult mögött megtapsolták, éljenezték, és a háborús bűnösök kivégzéseinek részleteiről faggatták.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/1_1.jpg" alt="1_1.jpg" class="imgnotext" width="353" height="488" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">De nem csak ebből állt a csapos élete. Aki ismeri valamelyest a pubok hangulatát, az tudja, hogy élő zene nélkül egyik sem létezik. A 20. század közepén ezt zongorista szolgáltatta az ilyen helyeken, akinek a játékára bárki énekelhetett, akár alkalmi ismerősével is. Az ilyen alkalmi ismerősök sokszor meg sem kérdezték egymás nevét, egymást csak Tish és Tosh neveken szólították.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ha invitálták, a magánéletében mindig mosolygós, örökké jókedvű Albert is gyakran csatlakozott alkalmi ismerőseihez egy-egy népszerű slágert elénekelni. A <em>Danny boy</em> is ilyen szerzemény volt a maga idejében, amit ő is elénekelt másokkal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az idő közben csendesen telt. 1950. novemberében a nemzet hőse levelet kapott a Strangeways börtönből, amely felszólította, hogy november 27-én jelenjen meg az intézményben a soron lévő halálra ítélt kivégzésének előkészületeiben, majd a másnap reggeli kivégzésénél. A név, James Henry Corbitt semmit nem mondott neki, ugyanolyan ismeretlen volt számára, mint kivégzettjeinek csaknem egésze. Corbitt, aki egy évig érlelte magában a gondolatot, egy féltékenységi rohamában megfojtotta szeretőjét, ezzel érdemelve ki a kötelet.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/2_1.jpg" alt="2_1.jpg" class="imgnotext" width="292" height="418" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Albert Pierrepoint november 27-én meg is jelent a börtönben, ahol az egyik felvigyázó azt közölte vele, hogy az elítélt ismeri őt. Mióta kitudódott a személyazonossága, ez nem volt számára meglepő, ám az elítélt neve továbbra sem mondott számára semmit sem. Egészen a Júdás ablakon keresztüli szemrevételezésig. A cellában ugyanis nem más ült, mint az egyik vendége, akit ő Tish néven szólított, és akivel a <em>Danny boy</em> slágert megannyiszor elénekelte. Pierrepoint akkor jött rá, hogy Corbitt és szeretője rendszeresen tértek be hozzá, és arra is, hogy Corbitt a gyilkosság napján is járt nála, együtt énekelt vele, majd szokatlanul korán távozott. És mindez azt is megmagyarázta, miért nem látta őt azóta sem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az 1974-ben megjelent <em>Executioner: Pierrepoint (Ítélet-végrehajtó: Pierrepoint) </em>önéletrajzában így írt az esetről:<em> »Másnap reggel húsz másodperccel kilenc előtt léptem be az elítélt cellájába,aki nagyon feszültnek tűnt, de a szemében nem láttam a félelem iszonyatát, csak egy nagyon gyerekes aggodalmat. Azon izgult, felismerem-e, és azon,miként fogadom. „Helló, Tosh” – bökte ki nem túl bizalmasan. „Helló, Tish” – feleltem. – „Hogy s mint?” – mellőztem minden ömlengést, úgy szólva hozzá, mintha a bárpult mögül köszöntöttem volna.«</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">A csaposból jövő szavak megtették a hatásukat, és Corbitt feszültsége tovatűnt, majd elmosolyodott. Miután Tosh a szokott módon összekötözte bőrszíjával a karjait, csak ennyit szólt: <em>„Gyerünk, Tish, öreg cimbora.”</em> És Corbitt vonakodás nélkül elindult, hogy megtegye élete utolsó öt méterét: <em>„…könnyedén… mondhatnám, rohanva.”</em> – áll Tosh feljegyzésében, aki a kivégzést követő esti gondolatait így összegezte könyvében:</span><span style="color: #000000;"> </span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><span style="color: #000000;">„Amint a poharakat törölgettem, arra gondoltam, ha valaha élt ember, aki gyilkosságának elkövetése előtt el volt rettentve attól, akkor az a trubadúr volt, akit én Tish néven szólítottam. Nemcsak hogy tudtában volt a kötélnek, hanem belekarolva duettet énekelt vele. Az elrettentés hiábavaló. Megölte azt, akit szeretett.” </span></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;"> </span><span style="color: #000000;">A három elgondolkodtató eset</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az Albert Pierrepoint által kivégzett britek között is akadt legalább kettő, akik felett kétes bizonyítékok alapján törtek pálcát, majd kivégzésük után évekkel rehabilitálta őket az állam. A harmadik esetnél pedig már a kivégzést megelőzően tiltakozási hullám söpört végig az országon.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/4_2.jpg" alt="4_2.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az első Timothy Evans ügye volt, 1950-ben. A 25 éves korában gyilkosságért elítélt férfi szellemi képessége egy tízéves gyermekével volt azonos, a szókincse pedig egy tizennégy évesét sem haladta meg. Evanst felesége és lánya meggyilkolásával vádolták. Kihallgatása során ellentmondásosan nyilatkozott, hol azt hangoztatva, hogy megölt valakit, hol pedig ártatlanságát bizonygatta. Végül a lánya meggyilkolásáért ítélték el, mivel azokban az időkben, ha több gyilkosságról is volt, csak az egyik esetben hoztak ítéletet. Evans kivégzése után három évvel az együgyű férfi háziuráról, John Christie-ről bizonyosodott be, hogy több nőt is megölt, köztük Evans feleségének megölését is beismerte, de a lányáét nem. Pierrepoint a háziurat is kivégezte. Evans a későbbiekben post humus rehabilitációban részesült.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/4_ii.jpg" alt="4_ii.jpg" class="imgnotext" width="257" height="373" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A második Derek Bentley esete volt. A 19 éves Derek, hasonlóan Timothy Evanshez, féleszű volt, se írni, se olvasni nem tanult meg, híján volt bárminemű tudás ismeretének, intelligenciája pedig 77%-os volt, ami egy 11-12 éves gyermekével vetekedett. Az erőteljes, kigyúrt testalkatú és jól bokszoló Derek és 16 éves barátja, Christopher Craig felfegyverkezve akart egy raktárt feltörni, amikor lakossági bejelentésnek köszönhetően a rendőrök rajtuk ütöttek. Derek már negyedórája rendőri őrizet alatt állt, amikor Craig használni kezdte fegyverét. Egy rendőrt megsebesített, egy másikat agyon lőtt. A végzetes lövés előtt Derek Bentley a következőt mondta Craignek: <em>„Let him have it, Chris!”</em> Ezt a félreérthetően megfogalmazott mondatot kb. így fordíthatjuk: <em>„Add meg neki, Chris!”</em> Ami, ebben a szituációban érthető úgy, hogy adja át a fegyverét a rendőrnek, vagy, hogy adja meg neki, azaz: ölje meg. Mivel Craig fiatalkorú volt gyilkosságának elkövetésekor, Bentley-t ezért a mondatáért, bűnrészesség vádjával halálra ítélték. Pierrepoint maga így emlékszik önéletrajzában a kivégzéséről:</span><br /><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;"> </span><em><span style="color: #000000;">»Amikor egy 19 évest mész akasztani, nem számít, hogy milyen magas, széles vállú, a halála napján, reggel kilenckor csak egy kisfiúnak tűnik. Ilyennek láttam Derek Bentley-t is, amikor 1953. január 28-án sebtében kinyitották előttem cellájának sápadt zöld ajtaját. Az asztalnál ült, és az ajtónyílást leste. Azt hiszem, mert mindannyian utcai öltözékünket viseltük, Derek Bentley azt gondolta, hogy a kegyelmi végzést hoztuk meg neki. Arcára rögvest lelkesedés ült ki. Aztán meglátta a jobb kezemben a sárga bőrszíjat, és nem vette le róla a tekintetét. Ennek látványa láthatóan minden reményét elsöpörte. Lassan és nehézkesen állt fel.</span></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><span style="color: #000000;">Arra készültünk, hogy Bentley gondot fog okozni nekünk. Tudtuk, hogy fizikailag nagyon erős és hogy egy kissé féleszű, aki nagyon biztos volt abban, hogy nem fogják felkötni. Meg kell valljam, hogy nem éreztem Bentley iránt személyes szimpátiát. Csak az foglalkoztatott, hogy ő egy száznyolcvan magas súlyemelő és bokszoló egy sokkalta kisebb aggyal, mint a teste.</span></em></span></p>
<p><em><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/5_1.jpg" alt="5_1.jpg" class="imgnotext" /></span></em></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><span style="color: #000000;">Szóval, az ajtó hirtelen felnyitásakor Bentley szökkent egyet. Biztos vagyok abban, hogy nem látta át jól a helyzetet. Teste csodálkozó kifejezést tükrözött, de egy szót sem szólt. Ezt súgtam neki: „Csak kövessél, fiú!”- majd nyugtatóan hozzátettem: „Minden rendben, Derek, csak kövessél!”</span></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><span style="color: #000000;">Megmozdult, de a teste beleakadt az asztal szélébe. Úgy tűnt, hogy észre sem veszi, pedig az asztal beleremegett. Fejére húztam a fehér kámzsát és nyakára tettem a hurkot, fülemben pedig ismerősen csengett a lábszíj csatjának hangja. E pillanattól nem volt vitának helye Derek Bentley számára, mert meghalt.«</span></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;"> </span><span style="color: #000000;">Bentley-t, akárcsak Evanst, post humus rehabilitálták.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A harmadik eset Ruth Ellis kivégzése volt. Az egykor modellként, sztriptíztáncosnőként, majd prostituáltként kenyerét kereső 28 éves, dekoratív szépség egy se veled, se nélküled kapcsolatban élt David Blakley-vel, amiben erős abúzust szenvedett el. Volt, hogy úgy elverte az iszákos autóversenyző szerelme, hogy attól spontán elvetélt.Egy sokadik szakításuk után Ruth fegyvert szerzett, és a következő nap a fényes utcán több lövéssel megölte szeretőjét, közben megsebesített egy járókelőt is. Amikor a bíró a tárgyaláson nekiszegezte a kérdést, hogy milyen szándékkal szegezett fegyvert David Blakley-re, ő habozás nélkül a gyilkossági szándékot nevezte meg.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/6_1.jpg" alt="6_1.jpg" class="imgnotext" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"> Ez a beismerés elegendő volt a bírónak az ítélet súlyosságának meghozatalában, az esküdtek is csak húsz percig tanakodtak a bűnösségét illetően. Ruth Ellis nem nyújtott be kegyelmi kérvényt. Annyi azonban nyilvánosságra került, hogy tettét háromnapi kialvatlanság, patologikus féltékenység, ittas állapot és jókora adag nyugtatószer hatására követte el. Ítélete akkora sajtóvisszhangot kapott, hogy napok alatt ötvenezer ember írta alá kegyelmi kérvényének petícióját, amit eljuttattak ugyan a Belügyminisztériumnak, de hiába.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/3_1.jpg" alt="3_1.jpg" class="imgnotext" width="236" height="419" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A tömeg hangulatán érezhető volt az Evans és Bentley esetei miatti felháborodás. Ruth Ellis végezete 1955. július 13-án teljesedett be, 12 másodperc alatt. Ez idő alatt a mellette protestáló tömeget lovas rendőrök próbálták kordában tartani. Ő volt az utolsó nő, akit felakasztottak Nagy-Britanniában. Pierrepoint karrierjében pedig már csak két elítélt maradt, akiket az ismeretlenbe segített. Egyikük a kétszeres gyerekgyilkos Norman Green volt. Majd a következő évben, ötvenegy évesen, negyven évvel azután, hogy papírra vetette karrierálmát, kérte, hogy töröljék a nevét arról a bizonyos listáról.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><span style="color: #000000;"> </span><span style="color: #000000;">(Folytatjuk)</span></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;"> </span><strong><span style="color: #000000;">Florovits Attila</span></strong></span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F25%2Fa_harom_felesleges_kivegzes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F25%2Fa_harom_felesleges_kivegzes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F25%2Fa_harom_felesleges_kivegzes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A három felesleges kivégzés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/25/a_harom_felesleges_kivegzes#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16255638" border="0" /></a><br /></p>
0
A három felesleges kivégzés
"Csak kövess, fiú. Semmi baj, csak kövess" - súgta az ártatlanul elítélt fiúnak Pierrepoint hóhér.
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/cover_1.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover_1.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/18/a_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto
A brit nemzet büszkeségévé vált ítélet-végrehajtó
2020-10-18T13:22:26+02:00
2020-10-18T13:22:26+02:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<h2 style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover_copy.jpg" alt="cover_copy.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></h2>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">„<i>Az elítéltet rám bízták egy olyam döntés után, amit én nem változtathatok meg. Ez egy férfi vagy nő, akiről az egyház mondja, némi kegyességet érdemel.” - </i><em><strong>Albert Pierrepoint</strong></em></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><b>A tiszta halál</b></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Albert Pierrepoint huszonöt éves pályafutásának legnagyobb szakmai megpróbáltatását 1941. december 10-én kellett kiállnia, a London délnyugati részében álló Wandsworth börtönben. Az elítélt egy Karel Richard Richter nevű német kém volt, akit az 1940. évi Hazaárulási törvény alapján ítéltek halálra kémkedés vádjával.</span></p>
<p><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/1.jpg" alt="1.jpg" class="imgnotext" width="254" height="351" /></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Amikor Pierrepoint belépett a cellába, Richter talpra szökkent, és egyik őrét félrelökve egyenest a falnak rohant, amitől egy pillanatra elkábult, majd felállt és megrázta fejét. Az őrökkel való viaskodás közben Pierrepoint megpróbálta bőrövével összekötni a csuklóját, amit a férfi roppant erejével lyukról-lyukra szétfeszített, kiszabadítva magát. Újabb küzdelem árán sikerült csak megkötözni. A bitó alá tuszkolták, majd összekötötték lábait. Kámzsa és hurok került a fejére, de abban a pillanatban, amikor a csapóajtó megnyílt alatta, összekötözött lábaival a levegőbe ugrott, s így zuhant alá. Jól látszott, hogy az ugrástól a csomó a bal fül alól átcsúszott Richter álla alá. Ettől függetlenül a halála azonnali és tiszta volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Hogy a tiszta halál fogalmát megértsük, pár keresetlen szót kell ejtsünk más nemzetek hasonló, de nem ennyire alázatos ítélet-végrehajtási szokásairól.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az Amerikai Egyesült Államokban sem volt ismeretlen ez a fajta akasztási módszer, a Lincoln meggyilkolásában részt vevőket is így végezték ki, ám a jenki megoldás az ún. <i>standarddropmethod – azonos hosszúságú kötéllel akasztás</i> volt, amit az amerikaiak még 1945-ben is alkalmazott. Mivel ez esetben a fizikum és a súly elhanyagolható, nagyon sok leszakadt vagy félig leszakadt fej, illetve 10-20 perces fuldoklással járó haláltusát eredményezett. Nem véletlen. hogy az amerikai John C. Woods törzsőrmester által így kivégzett tíz náci prominens elítélt összesen 106 percig vívta haláltusáját.</span> </span></p>
<h2 style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/2.jpg" alt="2.jpg" class="imgnotext" width="355" height="329" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Volt, aki 15-20 percig hörgött, míg Woods megelégelve, a haldokló lábaiba kapaszkodva fejezte be azt, amit az elégtelen gravitációs erő nem tudott bevégezni. (Ez a gyakorlat a középkori akasztásokat idézte, ahol egyszerűen csak felhúzták az elítéltet a magasba, és a hóhérsegédek a bokájába kapaszkodva rángatták alulról.) Iránban a mai napig így akasztanak, de senki nem húzza alulról az elítéltet, ami szintén a halálra kínzás egyik válfaja.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Nagy-Britanniában a hóhéri hibát csak egyszer engedték meg. Ezt bizonyítja Harry Kirk esete, is, aki már negyvenszer segédkezett három hóhér keze alá (köztük a két Pierrepoint keze alá is), mígnem 1950. november 24-én megkapta élete esélyét, amivel nem tudott megfelelően élni: ugyan jól számította ki a kötél hosszát, kötözte meg és vezette szakszerűen a bitó alá az elítéltet és hozta működésbe hezitálás nélkül a csapóajtót, egyvalamiről megfeledkezett! A csomószorító gumi gyűrűt, mivel az túl szoros volt, nem húzta ütközésig a kötél bőrrel borított részén sietségében, amitől arasznyi rés maradt a nyak körül és még a csuklya egy darabja is beleszorult a rézgyűrűbe, ami tovább nehezítette, hogy a kötél megszoríthassa a nyakat. Ebből a hibából kifolyólag a verembe hulló elítélt a becsapódástól számított fél percen belül háromszor is felhördült. Az a félrecsúszott gyűrű pedig 6-7 cm-es sebet ejtett az elítélt állán. Első és második nagycsigolyája nem egészében tört el, és nem a kellő rézsútos, hanem kereszt irányban. A börtönigazgató és a doktor egyetértettek abban, hogy Kirk idegesen volt, mert hiányzik belőle a kellő nyugodtság hivatása kellő gyakorlásához. Harry Kirk maga is elismerte, hogy rossz munkát végzett. Több alkalma nem volt bizonyítani.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Bár nincsenek pontos feljegyzések Woods hóhér elbaltázott kivégzéseinek egyéb részleteiről, más, jól dokumentált, elhibázott akasztások tanúinak hiteles beszámolójából tudható, min megy keresztül az elítélt: fuldoklása közben nyakát véresre sebzi a kötél, összevizeli, összecsinálja magát, arca ellilul, nyelve kitüremkedik a száján, szemgolyói szinte kipattannak a gödrükből. 10-20 perces vergődése alatt a poklok poklát járta át.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/keiteljo.jpg" alt="keiteljo.jpg" class="imgnotext" width="379" height="304" /></h2>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Woods törzsőrmester statisztikája szerint a 35 kivégzéséből több mint 20 problémás volt – a már említett szörnyű haláltusák mellett előfordult az is, hogy a túl szűk csapóajtó nyílása miatt egyes elítéltjeinek az orra is leszakadt. Az ő és Harry Kirk példáin keresztül fogalmat alkothatunk arról, mekkora szakmai alázatra volt szüksége Nagy-Britannia mindenkori hóhérjának, hogy ne veszítse el kenyerét. Albert Pierrepoint egyszer sem szolgált rá, hogy kételkedjenek benne, pedig több száz alkalma lett volna hibázni.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Akaratlan hírnév</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">De térjünk vissza a háborús időkre, pontosabban arra, ami annak végeztével következett. 1945-re a németek és a szövetségesei elvesztették a háborút. A háborús bűnösök és a háborús bűnöseknek kikiáltottak elleni bírósági eljárások ezrei indultak meg világszerte, de főleg Európában, amelyet a leginkább érintett a III. Birodalom pusztítása.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Rögtönítélő bíróságok határozatai alapján ugyanúgy végeztek ki háborús bűnösöket, mint hosszas tárgyalások és kirakatper-szerű eljárások alapján. A halálra ítéltek egy részét golyó, ám döntő részüket kötél általi halálra ítélték a legtöbb európai országban. Pesten előfordult, hogy az Andrássy út egyik lámpavasára akasztották az első elítélteket. A hóhérok nem győzték a munkát. Minden nemzet igyekezett kivenni a részét a tisztogatásokból, és mindegyik meg akarta mutatni, hogy az ő kivégzési eljárása a legkifinomultabb, leggyorsabb és a leghatékonyabb.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Eljött az idő, hogy az angol buldog is bemutassa képességeit. Ekkor már nem volt kétséges, hogy Albert Pierrepoint szerepe ebben döntő lesz. Aki, az ő szavaival élve, 1945-1949 között 202 német és 8 osztrák elítéltet segített az ismeretlenbe távozni.</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/IiOGS-_81KU" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A kivégzettek között több szimbolikussá vált személy is volt. Köztük a Bergen-Belsen-i és auschwitzi koncentrációs táborokban szolgálók: a szövetségesek által csak <i>„szépségesszörnyetegnek”</i> becézett Irma Grese, aki a női foglyok egyik őre, és 22 évével egyben a legfiatalabb kivégzett is volt; Joseph Kramer, a belseni táborparancsnok; Fritz Klein, az auschwitzi tábor orvosa; Bruno Tesch, akit a Zyklon B gáz egyik kifejlesztőjeként fogtak perbe, majd ítéltek el.</span></p>
<p><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/4_1.jpg" alt="4_1.jpg" class="imgnotext" width="423" height="339" /></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Tizenhárom halálos ítélet született a belseni perben. Az ítéleteket 1945. december 13-án a németországi Hameln város börtönében hajtották végre, először a nőkön, egyesével, majd a férfiakon, párosával, félórás időközönként.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Hogy az akasztás után a szíve kinek mennyi idő után állt meg, azt a szervezet vitalitása válogatta, ebbe egyetlen hóhérnak sem volt beleszólása. Mivel még a sikeres akasztás esetén is átlag 10-15 percig dobog még a szív, az elítéltek szívébe a kivégzésük után fél perccel 10 köbcenti kloroformot fecskendeztek, így szűntetve meg működésüket.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Albert Pierrepoint mindennél jobban tisztelte az elítéltek bátorságát. Emlékei szerint, összesen két gyáva embert akasztott fel életében, akik Nagy-Britannia területén elfogott kémek voltak. Irma Grese személyére is úgy emlékezett vissza, mint aki szilárdan megvetett lábbal állt rá a krétajelre, és színtelen hangján, mielőtt a fehér kámzsát a fejére húzták volna,csak ennyit mondott: <i>„Schnell!”(Gyorsan!)</i>Halála a hóhéri és az orvosi szakértelemnek köszönhetően gyorsan bekövetkezett, húsz perc múlva már tehették is a koporsóba.</span></p>
<p><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/5.jpg" alt="5.jpg" class="imgnotext" width="302" height="307" /></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az ismeretlenbe küldötteket pedig mindennél jobban becsülte és tisztelte. Amikor egyetlen nap leforgása alatt harminc náci háborús elitéttel kellett végezzen, a nap végén derült ki, hogy egyetlen koporsóval kevesebbet készítettek. A beosztottjai ebbe beletörődtek volna, ő azonban féktelen haragra gerjedt, és nem nyugodott addig, amíg nem kerítettek áldozatának egyet.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Ugyancsak nem tűrte, ha valamely segédje akár megjegyzést tett az elítéltre vagy annak porhüvelyére. Egy asszisztensét azért húzták ki arról a bizonyos listáról, mert trágár megjegyzést tett egy kivégzett férfi nemi szervére. Albert nem akart többé együtt dolgozni vele.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A belseni perre, illetve a kivégzésekre az egész világ árgus szemekkel figyelt. Olyannyira, hogy az ítélet-végrehajtó személyét már képtelenség volt titokban tartani, valahogyan kiszivárgott. Állítólag maga Montgomery tábornok fecsegte ki nevét. Mire Pierrepoint visszatért szülőföldjére, már a rádió is bemondta a nevét, újságírók várták a reptéren és lepték el lakásának bejáratát. Először fordult elő az Egyesült Királyságban, hogy az aktív hóhér személye kitudódott. Mégis, ez nemhogy ellenszenvet keltett volna az emberekben, éppen ellenkezőleg, egyfajta háborús hősként tisztelték, aki törlesztett a németekkel szemben az ország háborús megpróbáltatásaiért.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/6.jpg" alt="6.jpg" class="imgnotext" width="391" height="351" /></h2>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A kéretlen hírnév mellé Albert Pierrepoint a 210 elítélt kivégzéséért megkapta a tiszteletbeli alezredesi címet is a brit hadseregtől.</span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">„Mindig is szerettem volna találkozni önnel!”</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Hírneve egyéb tiszteletet is szerzett számára. Alig egy hét telt csak el a belseni per elítéltjeinek ismeretlenbe küldése óta, mikor újabb neves személyiséget kellett elindítania abba az irányba. Ekkoriban ítélték halálra hazaárulás vétkéért John Ameryt, aki az Indiáért felelős brit külügyminiszter fia volt.</span></p>
<p><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/7.jpg" alt="7.jpg" class="imgnotext" width="257" height="308" /></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A konzervatív gyökerű, már gyermekként is nehezen kezelhető, extravagáns viselkedésű fiatalember – aki attól sem riadt vissza, hogy egy volt szajhával kössön házasságot –, kérlelhetetlen antikommunistaként arra ébredt rá, hogy a bolsevizmus ellen a legjobb politikai ellenfegyver Európa más országaiban található. Így lett követője Hitler politikájának, aki később vendégül is látta, akkora benyomást tett rá a fiatal brit. Ugyanakkor Amery együttműködött a franciaországi Vichy-kormánnyal is, majd az angolszász országok hadifoglyai közül szeretett volna egy szabadcsapatot létrehozni, mely a németeket támogatta volna a háborúban, végül kiállt Mussolini Salói Köztársasága mellett is.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A háború utolsó heteiben került az olaszországi partizánok kezére, akik rögtön kiadták a briteknek. Tárgyalásának hossza rekordidejűnek számított a maga nyolc percével, amibe a halálos ítélet kihirdetése is benne foglaltatott. (A másik rekord, ami ehhez a tárgyaláshoz köthető, hogy Summerset Fox 1654-es hazaárulási ügye óta ő volt az első brit, akit e bűnért ítéltek halálra.)</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Kivégzésére a Wandsworth börtönben került sor, december 19-én. Pierrepoint elmondása szerint, mikor belépett a cellájába, Amery elismerően ennyit mondott: <i>„Ó, Pierrepoint!”</i> – majd kezet nyújtott a kivégzőjének. Pierrepoint elfogadta a parolát, majd csak ezután kötötte hátra a kezét. Később úgy mesélte, hogy pár szót is váltottak, és ekkor úgy érezte, mintha egész életében ismerte volna a férfit. Állítólag Amery még egy megjegyzést is fűzött elismerő szavaihoz: <i>„Mindig is szerettem volna találkozni önnel, de természetesen nem ilyen körülmények között.”</i> Mindenesetre Pierrepoint, az általa valaha felakasztottak közül a legbátrabb jelzővel illette a férfit.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="JUSTIFY"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Ám a legfőbb ítélet-végrehajtót az ezt követő évek történései sok tekintetben kiábrándították.</span></p>
<p style="text-align: justify;" align="RIGHT"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><i>(folytatjuk)</i></span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><br /></span></p>
<p><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Florovits Attila</strong></span></p>
<p> </p>
<h3><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fa_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fa_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fa_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A brit nemzet büszkeségévé vált ítélet-végrehajtó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/18/a_brit_nemzet_buszkesegeve_valt_itelet-vegrehajto#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16244422" border="0" /></a><br /></p>
0
A brit nemzet büszkeségévé vált ítélet-végrehajtó
Pierrepoint a nácikat párosával akasztotta, közülük a legbátrabb a "szépséges szörnyeteg" volt.
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/cover_copy.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover_copy.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/11/a_hoher_akinek_szent_volt_az_akasztas
A hóhér, akinek szent volt az akasztás
2020-10-11T13:12:55+02:00
2020-10-11T13:12:55+02:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<h2 style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover.jpg" alt="cover.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"><em>„A munkám szent számomra. E szentség kell a legnyilvánvalóbb legyen a halál órájában… Mind az ismeretlenbe távoztak, és minden olyan ember előtt, aki az ismeretlenbe megy, megemelem a kalapomat.”</em> - <strong>Albert Pierrepoint</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">A meglepetés erejével</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az elítélt kivégzését a lehető legpraktikusabban oldották meg Nagy-Britanniában, mely metódus a legfőbb ítélet eltörléséig kiválóan működött.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Minden börtön halálos zárkájának folyosója olyan volt, mint a többi. Akit ide hoztak, csak annyit tudott, hogy innét viszik reggel kilenckor a vesztőhelyre. A zárkától, amit előtérnek, hallnak neveztek, balra voltak az alvó-, tisztálkodó- és látogató helyiségek, innét hozták át a kivégzés előtt az elítéltet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Kilenc előtt nem sokkal fájdalmasan kongani kezdett a börtön kápolnájának lélekharangja. Ekkorra az ítélet-végrehajtó és segédje az elítélt zárkájának ajtaja elé álltak egy őrrel, a börtönigazgató és a hivatalos személyek tőlük jobbra helyezkedtek el egy másik ajtó előtt, amit szintén egy őr nyitott ki az adott pillanatban.</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/A5gAN1P2JbM" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Húsz másodperccel kilenc előtt a hóhérok beléptek az elítélt cellájába, aki egy asztal előtt ült, nekik háttal foglalva helyet, két őr és egy pap társaságában. A zárka jobboldalának közepén szintén egy vasajtó volt, aminek funkciójáról – ha az elítélt érdeklődött felőle – annyit mondtak, hogy egy udvarra vezető folyosóra nyílik. Volt börtön, ahol a vasajtót egy eltolható fémszekrény helyettesítette, amit a kellő pillanatban félretoltak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Bármennyire tudta is az elítélt, hogy itt a vég, a folyamat a meglepetés erejével és gyorsaságával zajlott le. A zárkaajtó kinyílt, az őr pedig, ha szükséges volt, rákiáltott: „Felállni!” – majd, ha azt is szükségesnek látta, egy kupica szeszt dugott az orra alá kurtán utasítva: „Hajtsa fel!” Ezalatt a hóhér a háta mögé lépett és sebesen összekötötte az elítélt két kezét egy bőrszíjjal, s csak ekkor fordította az oldalsó nyílás irányába, és fedte fel magát előtte. „Kövessen!” – Ez volt az egyetlen mondat, ami elhagyta a száját. Az oldalajtót közben kinyitották, ami egy keskeny, üres szobán keresztül a vesztőhelyre nyílt. Az elítélt ekkor szembesült azzal, hogy mindvégig öt méterre ült a nyakára szabott huroktól.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A hóhér kihasználva a döbbenet bénító erejét, sebes léptekkel áthaladt az ajtón, és elfoglalta helyét a csapóajtón, a kötél mögött. A kivégzőteremben már a másik ajtón keresztül bevonultak a börtönszemélyzet tagjai, a kivégzés szemtanúi, és a fal mellett elfoglalták helyüket. Az elítéltet két fegyőr (női elítéltnél két fegyőrnő) a kötél elé állította, egy krétával rajzolt „T” jelre. Ez a dupla csapóajtó közepe volt. A segéd ekkor lehajolt, és sebesen összekötötte az elítélt lábait egy széles bőrszíjjal. A két őr ekkor félreállt, és a széles csapóajtó felett két oldalról átívelő pallókra álltak, és egy kézzel megkapaszkodtak a gerendáról alácsüngő, csomózott végű kötelekben, és a csapóajtó kinyílásáig nem hagyták el helyüket. Szabadon maradt kezükkel innét még tartani tudták az elítéltet a karjánál fogva, hogy össze ne rogyjon a végzetes pillanat előtt.</span></p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/uYbEjy3Y1_I" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Míg ez megtörtént, a hóhér pontosan a kötél alá igazította az emberét. Annak lábfejei párhuzamosan álltak a „T” jellel, és nem lógtak túl a jel vízszintes vonalán. Egy fehér vászonzsákot húzott az elítélt fejére, majd a barna bőrrel bevont hurkot a nyakába tette, és a bal fül alatti (sub aural) területnél megszorította a csomót, amit a hurokrögzítő gumigyűrűvel stabilizált. Ezután a kioldókarhoz lépett, kihúzta belőle a biztosító pecket és megnyitotta a csapóajtót: az elítélt a verembe hullott. A zuhanás átlagosan fél másodpercig tartott, a becsapódáskor a súlyos rézgyűrű mérte az első csapást az elítélt nyakára, balra és fel rántva a fejet, míg a gravitáció által lefelé húzott test a nyaki csigolyákat lefelé rántotta. Rendszerint a másodiktól ötödik nyaki csigolyáig tartó szakaszon keletkezett törés (fractura) vagy ficam (dislocatio), amitől a nyak 2,5-5 cm-rel megnyúlt (ezt „hóhértörésnek” nevezték). Ez, illetve a központi idegrendszert ért károsodás vezetett a halálhoz. Az eszméletvesztés a becsapódás pillanatában bekövetkezett. Ez rendszerint kilenc órakor történt. Hat perccel később pedig törvényszerűen beállt az agyhalál, a szív még egy ideig dobogott, aztán örökre megállt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Mindezt végigolvasni és felfogni sokkal tovább tart, mint amennyi időt a művelet valójában igénybe vett. A cella ajtajának kinyitása, és a kioldókar meghúzása között 10-20 másodperc telt el egy rutinos ítélet-végrehajtó, a segédje és a börtönszemélyzet számára. Albert Pierrepoint rekordja 7,5 másodperc volt. Akit ilyen gyorsan végeztek ki, az szinte fel sem fogta, hogy mi történik vele.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Thomas bácsi árnyékában</span></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Természetesen ekkora rutinra évek alatt tett szert a legifjabb Pierrepoint. 7,5 másodperces rekordját 1951-ben állította be, egy híján húszévnyi tapasztalattal a háta mögött, amihez persze az elítélt közreműködése is kellett, aki szinte szaladt a bitó alá, annyira meg akart halni.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/albert_copy.jpg" alt="albert_copy.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Az első kivégzés, ahol bácsikája keze alá asszisztált, még felvételének évében, Dublinban volt. Itt tehetett szert élete első asszisztensi fizetésére. Ez több mint 3 ₤-ra rúgott, ami majd eggyel több volt, mint amit egy hét alatt fuvarozóként megkeresett. Bérének felét hóhér és segédje közvetlen a kivégzés után kapta meg, miután a holttestet leszedték a kötélről, amit a törvény szerint egy órán át kellett lógva hagyni, független attól, hogy a halál milyen gyorsan állt be. (A 20. században, az amerikai és brit hóhérok keze által akasztottak közül a leggyorsabban kiszenvedő elítélt szíve 3, míg a leglassabban kiszenvedőé 27 percig dobogott a szervezet ellenálló képességétől függően.)</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/eszkozok.jpg" alt="eszkozok.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A test levétele nem volt egyszerű folyamat, mert a kötelet nem egyszeri használatra szerezték be, ezért nem vághatták el. Az akasztott ember kéz- és lábszíjait leoldották, aztán levetkőztették, és szükség szerint lemosták a testét. Majd a felső testét egy kötélből font hámba tették, amit a kivégzőhelységben lévő csigán vezettek át, így emelték meg, hogy tehermentesítsék a kötelet, majd levették a porhüvely nyakáról. A veremben, nem messze a kötéltől, egy kórboncnoki asztal állt, ide helyezték a tetemet, hogy az orvosok a halottszemlét elvégezhessék rajta. Majd az ítélet végrehajtói kitakarították a vermet, elrámolták eszközeiket, majd angolosan távoztak a börtönből.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A segédi bér másik felét két héttel később adták át, amennyiben annak magaviselete nem rosszabbodott. Mind az ítélet-végrehajtó, mind pedig a segédje teljes diszkrécióban kellett együttműködjön, megadva a másiknak a kölcsönös tiszteletet, és főleg, kerülni a kapcsolatot a sajtóval. A vesztőhelyről semmiféle információ nem szivároghatott ki, különben a Belügyminisztériumban egy kéz rögtön áthúzta az indiszkrét fél nevét az alkalmazottak listáján.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">A Belügyminisztérium döntötte el azt is, ki legyen a mindenkori első számú ítélet-végrehajtó. Ez pedig jó időn keresztül Thomas nagybácsi volt. Albert kilencévnyi asszisztencia után tölthette be először az ítélet-végrehajtói pozíciót, ahol az elítélt egy Tony Mancini nevű gengszter volt. Ez azért is emlékezetes maradt számára, mert Mancini azzal lepte meg őt és segédjét, hogy a hurokkal a nyakán így kiáltott: „Csirió!”</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/mancini.jpg" alt="mancini.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ám ezután még négy-öt évig hivatalosan segédként volt számon tartva a legifjabb Pierrepoint. Viszont aki ítélet-végrehajtói pozícióba került, alkalmanként 15₤-ot tehetett zsebre. Ez már óriási pénz volt, napjainkban 450 ₤-nak, 2020-as árfolyamon kb. 180 ezer Ft-nak megfelelő összeg volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Albert szép lassan olyan egzisztenciát volt képes kiépíteni másodállásának bevételéből, hogy 1943. augusztus végén feleségül vehette menyasszonyát, Annie Fletchert, aki két üzlettel az Albertet alkalmazó vegyeskereskedéstől működtetett egy édesség- és dohányárú boltot. Az ifjú pár Manchesterben telepedett le. Megismerve családját, Albert másodállása nyílt titok lett Annie számára, de megvárta, míg a férje hozza szóba a témát. Ez a kényszer egész addig nem lépett fel, míg Albertet Gibraltárra nem szólította a kötelessége 1941. októberében, ahol egy kettős kivégzést kellett levezényelnie. Az asszony nem tört össze a sejtelme beigazolódásától. Könnyebben emésztette meg, mint Albert édesanyja, aki, 1932-ben az első Pentonville-ből érkező levelet meglátva nem rejtette véka alá a véleményét fia leendő másodállásával kapcsolatban. Mindazonáltal Annie és Albert között a téma nem merült fel többé, az asszony kívánsága az volt, hogy a férje a másodállásával járó gondokat ne vigye haza. Az ura ehhez is tartotta magát.</span></p>
<p><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"><img src="https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/annie.jpg" alt="annie.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">1940-ben már érezhető volt, hogy Albert lép Thomas nagybácsi örökébe. A hetvenedik életévébe lépett bácsikán ekkor kezdtek mutatkozni a fáradtság jelei, többször jelentették róla, hogy alkoholos állapotban jelent meg a kivégzéseken, megszegve ezzel saját bölcsességének útmutatását. A háború azonban a hóhérokra is megnövekedett feladatokat rótt, így nem lehetett kihúzni őt arról a bizonyos listáról. Még akkor sem tették ezt meg, miután csaknem tragédiába torkollott az egyik kivégzése.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">1943-ra már sokan a látásának élességét is megkérdőjelezték, és emiatt is szemmel tartották az aggastyán ítélet-végrehajtót. Ő viszont szeretett volna bizonyítani mindenki előtt, ezért még nagyobb buzgalommal végezte a dolgát. Sosem volt olyan gyors, mint Albert – neki ehhez egy percre is szüksége volt –, de bizonyítani akarta, hogy öregember nem vénember, és még nagyobb sebességre kapcsolt a kivégzések alatt. 1943. februárjában olyan sebesen igyekezett végezni kötelességét, hogy nem győződött meg asszisztensének biztonságáról, aki a láb összekötözésén fáradozott. Ezért csaknem alatta is megnyitotta a csapóajtót. Kevesen múlott, hogy nem lett tragédia az esetből. Az eset a Belügyminisztérium elé került, de emberhiány miatt nem intézkedhettek az elbocsátásáról. Így Thomas bácsikát 1946-ig foglalkoztatta az állam, majd a listán áthúzták az ő nevét is. 1954-ben hunyt el.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;">Ennek köszönhette a legifjabb Pierrepoint, hogy a minisztérium számára ő lett a várományosa a legfőbb ítélet-végrehajtói pozíciónak. Ami később a legdrámaibb kihívások elé állította.</span><br /><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; color: #000000;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><em><span style="color: #000000;">(folytatjuk)</span></em></span><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><br /></span></p>
<p><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Florovits Attila</span></strong></span></p>
<p> </p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'times new roman', times, serif; color: #000000;"> </span></h2>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F11%2Fa_hoher_akinek_szent_volt_az_akasztas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F11%2Fa_hoher_akinek_szent_volt_az_akasztas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F11%2Fa_hoher_akinek_szent_volt_az_akasztas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A hóhér, akinek szent volt az akasztás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/11/a_hoher_akinek_szent_volt_az_akasztas#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16228940" border="0" /></a><br /></p>
0
A hóhér, akinek szent volt az akasztás
A leghíresebb brit hóhér tisztelettel beszélt mindenkiről, akinek hurkot tett a nyakába
https://pierrepoint.blog.hu/media/image/albert_fiatal.jpg
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pi/pierrepoint/image/cover.jpg
https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/04/a_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554
A kisfiú, aki hóhér akart lenni
2020-10-04T04:08:51+02:00
2020-10-04T04:08:51+02:00
[fa]
https://blog.hu/user/1555758
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pa/patibulum/image/cover_5.jpg" alt="cover_5.jpg" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Nagy-Britannia, 1916. Tizenegy éves fiúcska görnyed kipirult arccal fehér papírosa fölé, miután a tanító úr felszólította, hogy írjon tetszőleges fogalmazást, amiről csak akar. Az első mondat így kezdődik: <em>„Felnőtt koromban állami ítélet-végrehajtó szeretnék lenni…”</em></span><br /><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">E kisfiút Albert Pierrepointnak hívták, s kereken negyven évvel később elmondhatta, hogy ő volt a Nagy-Britannia legtöbb embert kivégzett ítélet-végrehajtója. A hivatalos források szerint 435-450 férfit és nőt küldött az általa csak ismeretlennek nevezett másvilágra, ám más források a 600-nál is nagyobb számot sem zárják ki. Munkássága során a leggyorsabban 7,5 másodperc alatt teljesítette kötelességét, de átlagosan 15-20 másodpercnél több idő nem kellett ahhoz, hogy tiszta, azaz szenvedésmentes halált haljanak a rábízottak. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>Családi mellékállás</strong> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Albert Pierrepoint Henry Albert Pierrepoint legidősebb fia volt. Az iskolában papírra vetett mondatain nem csodálkozott az, aki ismerte családját, így a tanár úr sem kommentálta a látottakat. Ugyanis a Pierrepoint névről – egy újságcikk hatására – köztudott volt, hogy egyik viselője a büntetés-végrehajtás szolgálatában állt egykor a legfőbb büntetés alkalmazójaként. Albert is ebben a cikkben látta meg apjának fotóját nem sokkal az esszé megírása előtt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> Édesapja, Henry, egy négygyermekes család második fiúgyermekeként született a Soar folyó melletti Normanton nevű kisvárosban, Nottinghamshire tartományban, 1877-ben. 13 éves korában a család Bradford közelébe költözött, ahol a családfő egy gyapjúfonó üzemben talált megélhetést. Henry nem volt oda ezért a hivatásért, így az apja kijárta, hogy egy mészárszéken lehessen tanuló. Ez már valamivel jobban tetszhetett neki, ám három évvel később hátat fordított ennek is és Manchesterben telepedett le. Itt ismerte meg feleségét, akivel 1898-ban kötött házasságot.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pa/patibulum/image/henry.jpg" alt="henry.jpg" class="imgnotext" width="359" height="453" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Feltehetőleg abbéli megfontolásból, hogy az emberek másvilágra küldése sokkalta tisztább és jobban fizetőbb munka, mint az állatok darabolása, az új század hajnalán jelentkezett a hóhérsegédi pozícióra. 23 éves korában vették fel végül. Akkoriban, 1884 óta az akasztás művészetét James Billington dinasztiája művelte, mivel három fia is követte apját a hivatásában. A négy Billington közül kettő mellett tanulta ki a mesterség fortélyait. 1905-ben azután lett a legfőbb hóhér, hogy mestere, John Billington, a bitón végzett előkészítő munkálatok során átzuhant a nyitott csapóajtón és bordáit törte, minek szövődményeként mellhártyagyulladást kapott, amelybe rövidesen belehalt. Henry ennél az előléptetésnél már csak egyetlen nagyobb ajándékot kaphatott az élettől: Albert fiát, aki szintén ebben az évben született meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pa/patibulum/image/billington.jpg" alt="billington.jpg" class="imgnotext" width="319" height="410" /><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Mivel igen tisztes keresettel járt ez a hivatás, Henrynek nem volt nehéz rávennie a nála nyolc évvel idősebb Thomas bátyját, hogy társuljon vele e munkában, aki, ha hezitálva is, de kötélnek állt, s a következő évben beadta jelentkezését. Henry kilencéves szolgálata alatt, segédi közreműködéseivel együtt, 105 embert kísért az utolsó útjára. Ígéretes karrierjének nagyon emberi ok vetett véget: egy nappal az aktuális kivégzés előtt szemlátomást részegen érkezett a börtönbe, ahol összetűzésbe keveredett segédjével, John Ellisszel, aki jelentette ezt a felettes szerveknek, mire a Belügyminisztériumban Henry Pierrepoint nevét kihúzták az ítélet-végrehajtók listájáról. </span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Kihúzták a nevét, és nem elbocsátották! Ugyanis, a hóhéri állás betöltetését mindig is a megyei főtisztviselőre/rendőrfőnökre (high sheriff-re) bízták, vagy még gyakrabban az alsheriff-re (under sheriff), aki a Belügyminisztérium listájáról választotta ki a hóhért és segédjét. Így ha egy ilyen személlyel problémák adódtak, annak nevét egyszerűen törölték a listáról, és többé nem kapott felkérést. Henry Pierrepoint is így járt. Aki végül hosszas betegeskedés után, 44 éves korában halt meg, 1922-ben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A bátyját már más fából faragták. Az ő szavajárása ez volt: „Ha nem bírod ezt a munkát whisky nélkül, akkor ne csináld!” Ő 36 évesen lett ítélet-végrehajtó, és 76 éves koráig, egy híján negyven évig teljesített szolgálatot. Nehéz pontosan megállapítani, de segédi közreműködéseivel együtt, legalább 294 esetben teljesítette be a legszigorúbb ítéletet brit civileken, és külföldi katonákon. A második világháború idején, amikor Nagy-Britannia területén az USA katonái is állomásoztak, tizenhárom amerikai katonát küldött a másvilágra unokaöccsével, akik gyilkosságot és/vagy nemi erőszakot követtek el. (Az amerikai haditörvény a nemi erőszakot is halállal bűntette.)</span> </span></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pa/patibulum/image/thomas.jpg" alt="thomas.jpg" class="imgnotext" /></span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Öccsének halála miatt, Thomas bácsi és Albert élete jobban összefonódott, mint korábban apa és fia élete. Miután tizenegy évesen papírra vetette gondolatait a jövőjét illetően, Albert figyelme természetesen más munkák felé fordult. Száz évvel ezelőtt csak a módos szülők gyermekei tanultak tovább 10-12 éves koruk után. A Pierrepoint család nem tartozott ezen famíliák közé, így a 12 éves Albert heti hat shillingért vállalt munkát a Marlborough egyik üzemében, amit a ’20-as évek végén fuvarozói állásra váltott, szatócsboltnak teljesítve szolgálatot, heti 2,25 ?-ért. 26-27 éves korában ötlött fel ismét benne gyermekkori elhatározásának beteljesítése. Ami nem volt csoda, hisz apjának halála után javarészt a bácsikájára hárultak a gyermeknevelés gondjai. Amikor csak tehette, Albert bújta Thomas bácsi kivégzésekről vezetett naplóját. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong>A leggyorsabb, legtisztább halál</strong> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">1931. áprilisában meg is írta jelentkezési igényét az ítélet-végrehajtósegéd állásának betöltéséért. Miután Albert Pierrepoint kézhez vette jelentkezésének jóváhagyását, egyáltalán nem érezhette magáénak a munkát. Nem számított, hogy ki volt az apja, és az sem, hogy a bácsikája az elsőszámú hóhér szerepkörét töltötte be. Neki is részt kellett vennie azon az egyhetes felkészítésen, amit 1932-ben tartottak a Pentonville börtönben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Bármennyire is nevezik becstelen szakmának, a hóhéri állás mégiscsak szakma, amit lehet jól és rosszul is végezni. Az utóbbi esetében az ember gyorsan azt vette észre, hogy örökre mellőzték. A megbízhatóság azonban biztos jövőt jelentett, és ezenkívül csak az idegei és a gyomra erőssége szabta meg, hogy ki meddig gyakorolta hivatását. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A brit egy igen diszkrét és szofisztikált nemzet az élet minden területén, ami alól e pozíció sem volt kivétel. A diszkréció mindenek feletti volt. Egyetlen szó sem kerülhetett ki a nyilvánosság elé mindabból, ami a Pentonville börtönben elhangzott. Minden egyes jelentkezőt alaposan leellenőriztek. Akit azon kaptak, hogy a kocsmában dicsekszik várományos pozíciójáról, attól rögtön megváltak. A századfordulón már nem csak az volt a követelmény az ítélet-végrehajtóval szemben, hogy erős gyomra legyen e munkához, hanem, hogy legyen annyira józan gondolkodású, hogy az akasztást, a legkisebb szenvedést okozva hajtsa végre. Akiről olyan hírek kaptak szárnyra, hogy hirtelen haragú, indulatos személy, attól is gyorsan búcsút vettek. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Az ítélet-végrehajtó csak azután fedhette fel személyiségét, miután a szolgálatától megvált, azonban konkrét esetekről nem nyilatkozhatott továbbra sem. Pusztán pénzkereseti lehetőségből többen meg is írták emlékeiket és munkamódszereiket. Henry Pierrepoint is az érte járó némi pénzért nyilatkozott a sajtónak. Ez lett az Albert számára az indíttatásul szolgáló élmény a jövőbeli karrierjéhez.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> Mivel a brit ember diszkrét, a kivégzéseket sem tudta elképzelni olyan bazári látványosságként, ahogyan azt az amerikai, aki, ha a nyilvánosság kizárásával is folytatja le a kivégzést, az áldozatok hozzátartozóit beengedi a vesztőhelyre. Britanniában az ítéletet sem olvasták az ember fejére a kivégzés előtt és az utolsó szavaira sem voltak kíváncsiak. (Amikor nagybátyjával amerikai katonákat kellett kivégeznie, a legifjabb Pierrepoint igen rosszallotta az amerikai kivégzési szokást, mely ezekkel a formaságokkal alaposan lelassította a végrehajtás ütemét.) E hozzáállásnak köszönhetően a kivégzéseket a meglepetés erejének gyorsaságával tudták megoldani, a legkisebb szenvedést biztosítva ezzel mind az elítéltnek, mind pedig a végrehajtóknak és a szemtanúknak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> A cél lehető leggyorsabb, legtisztább halál elérése volt. Ami nem egyszerű dolog ennél a kivégzési metódusnál. Akinek nem volt tiszta a feje, vagy nem vágott az esze, az nem is tudta jól megoldani a feladatot. Az olyan akasztásnál, amely során az elítélt a mélybe hullik (long drop/measured drop hanging method – mérték utáni akasztás), a következő tényezők alapján kell megbecsülni a kötél hosszát: magasság, súly, nem, életkor, fizikum. A fizikális adottságot a kivégzés előtti napon távoli szemrevételezéssel kellett megbecsülni a börtönajtó cirklijén keresztül, amit a szakzsargon csak „Júdás ablaknak” nevezett. Csak ezután foghatott neki a hóhér a bitó felkészítéséhez.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> A történészek szerint Britanniában már az 5. században is végeztek ki akasztás által, ám ilyetén formája 1872-ben jelent meg, amit Írországban, az 1850-es években orvosok fejlesztettek ki. Egy William Marwood nevű debütáló hóhér alkalmazta először, annyira lenyűgözve hibátlanságával a börtön igazgatóságát, hogy az új metódus gyorsan meghonosodott a brit igazságszolgáltatás berkein belül. Ennek elve, hogy minden elítélt nyakára személyre szabott hosszúságú kötelet raktak, mely kötél a kezdetekben 1000 Nm erőt fejtett ki megrándulásakor, a metódus fejlesztése során pedig 1350–1500 Nm erőre növelve feszült meg a nyak körül a végzetes pillanatban. (Minél könnyebb volt a test, annál hosszabb kötélre volt szükség, és viszont.) Ezek az adatok 1892-1913 között változtak így, ami kb. 30-40 cm-rel hosszabbított a kötél hosszán, és az ítélet végrehajtója csak centimétereket tért el olykor az előírtaktól, ha a tapasztalata ezt sugallta. Mert nem volt mindegy, hogy egy 160 cm magas, 72 kg-os, 42 éves elítélt férfi volt-e vagy nő, háziasszony vagy könyvelő, esetleg szénbányász, mert az izomzata, csontozata ezek szerint fejlődött ki, amit bele kellett kalkulálni a kötél hosszába. Tévedni pedig csak centimétereket lehetett. Így e becstelen szakma tudománnyá, csaknem művészetté vált. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A brit börtönökben a bitó szerkezete ekképpen nézett ki: a kivégzőhelység mennyezetébe egy gerendát rögzítettek, melynek közepén és két szélén egy-egy lyuk volt. A szélsőkbe hatalmas csomóban végződő kapaszkodóköteleket fűztek, amikbe az elítéltet kísérő, egy-egy pallón helyet foglaló őrök fogódzkodtak, amikor a csapóajtó kinyílt. A középsőbe egy láncot rögzítettek, ami egy bilincsben végződött. Ehhez rögzítették a kb. 26,5 mm (3/4”) átmérőjű, 3,8 m hosszú kötelet a kellő méretnél, amit a kötél túlsó végén lévő rézgyűrű közelében lévő jeltől számítottak. A rézgyűrű és a jel közötti távolság a nyak helyét jelölte, ami az átlagolt nyakátmérő plusz a rézgyűrű adta mennyiség: kb. 46 cm. A kötél túlsó végét ezen a rézgyűrűn húzták át, így képezve a hurkot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"><img src="https://m.blog.hu/pa/patibulum/image/gallow.jpg" alt="gallow.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A becsült hossznál a kötélen egy cérnát fűztek át, hogy mérni tudják a kötél nyúlását. Ezután az elítélt súlyával azonos tömegű homokzsákot helyeztek a hurokba, és hagyták aláhullani. A súlyt egész éjszaka lógni hagyták, hogy a kötél kinyúlhassa magát, és ne maradjon benne csavarodás, amitől a négy szálból sodort olasz fehér kenderkötél kb. 4 mm-t vékonyodott, s csak a kivégzés előtt két órával húzták fel ismét a mélyből. Ha a kötél megnyúlt, akkor visszaigazították a kellő méretre, majd a felesleget feltekerték, és egy vékony kötöző spárgával rögzítették, hogy a véglegesített hurok az elítélt mellmagasságában legyen. A csapóajtót rögzítették, így a bitó készen állt az ítélet beteljesítésére.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: arial, helvetica, sans-serif;">(Folytatjuk) </span></p>
<p><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Florovits Attila</span></strong></span></p>
<p> </p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><strong><span style="color: #000000;">Ha megteheted, támogass a</span> <a href="https://www.patreon.com/blogzsonglor?fan_landing=true" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;">Patreon</span></a> <span style="color: #000000;">segítségével. Köszönöm!</span></strong></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span style="color: #000000;">Ezek is érdekelhetnek:</span></span></h3>
<h3><span style="font-size: 12.0pt;"><a href="https://prozodikus.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #ff6600;">Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen</span></a></span></h3>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"> <a href="https://tegnapihirek.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #993300;"><strong>Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk</strong></span></a></span></h3>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"> </span></h2>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #000000; font-family: 'times new roman', times, serif;"> </span></h2>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F04%2Fa_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F04%2Fa_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fpierrepoint.blog.hu%2F2020%2F10%2F04%2Fa_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A kisfiú, aki hóhér akart lenni"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://pierrepoint.blog.hu/2020/10/04/a_kisfiu_aki_hoher_akart_lenni_554#comments"><img class="item_ctp" src="https://pierrepoint.blog.hu/rss/image/post/id/16225080" border="0" /></a><br /></p>
Hóhér
Albert_Pierrepoint
0
Albert Pierrepoint élete
https://pierrepoint.blog.hu
https://m.blog.hu/pa/patibulum/image/cover_5.jpg