Henry Pierrepointot hóhérsegédi kiképzésének második napján egy cellához kísérték, majd hirtelen feltépték az ajtaját. Pierrepoint legnagyobb megrökönyödésére egy elítélttel találta szembe magát, aki megtörten borult asztalára. Henry úgy érezte, majd kiugrik a szíve a helyéről…

Amíg a legsikeresebb hóhér, Albert Pierrepoint apja eljutott e szívbemarkoló pillanatig, a következők előzték meg. Jelentkezésének elfogadása után (itt volt róla szó), 1901 márciusában Cruickshank börtönigazgató levélben értesítette, hogy megfelelt az állásinterjún. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy a kiképzésének kezdetét a soron következő hétfőre tették. Nem maradt más hátra, Henrynek színt kellett vallania felesége előtt, aki természetesen mit sem sejtett az ura gyermekkori ambíciójáról. A nő először azt hitte, tréfát űz belőle gyermekei apja, de amikor meglátta az igazgató levelét, be kellett lássa, hogy az ura komolyan beszél. Bár tett rá némi kísérletet, hogy lebeszélje őt tervéről, de férje már megvette a vonatjegyet és munkahelyén is jelezte, hogy egy hétig nem megy be dolgozni. Így 1901. március 11-ének hideg hétfő reggelén vonatra szállt, hogy beteljesítse kamaszkori álmát.

A brit fővárosba érkezve azonban újra úrrá lett rajta az a fajta félénkségből adódó szűkszavúság, ami már az első, manchesteri börtönlátogatása alkalmával is kellemetlen helyzetbe hozta (azt hitték, börtönőrnek jelentkezett és eltanácsolták fizikuma miatt), de úrrá lett félelmén, és egy rendőrtől útbaigazítást kérve jutott el a Holloway börtönig. A börtön igazgatójával való rövid beszélgetés során tudta meg, hogy a kiképzése mégis csak a Newgate börtönben lesz. Az évszázadok óta börtönként működő, de már a lebontás küszöbén álló épületben már csak a tárgyalásukra várókat és a kivégzendőket őrizték, börtönként már nem funkcionált. (Ennek helyén épült fel az a Központi Bűnügyi Bíróság, amit az utca neve után csak Old Bailey-nek hívott a köznyelv.)

A Newgate börtön a 19-20. század fordulóján

Miután Henryt bemutatták Millman börtönigazgatónak, aki pár szóban összefoglalta leendő munkáját és feladatkörét, a szállására kísérték.  A baljós kinézetű, zord falak közé lépve bárkin úrrá lett volna a szorongás, de a hóhérjelölt kedvét még a szállása is tovább nyomasztotta. Egy keskeny kis lépcső vezetett ahhoz a padlásszobához, amit csak hóhérlaknak neveztek. Gyászos kinézetű szállás volt, ahonnét egyenes rálátás nyílt a kivégzőhelyiségre. A bútorzat farészei telis tele voltak farigcsálva mindenfélével, amiket az elmúlt generációk hóhérai véstek beléjük bicskáikkal. A szoba egyszerre árasztott lehangoló és nyomasztó érzést magából. Henry nehezen is tudott elaludni, dacára a hosszú vonatozásnak. Álmatlanul forgolódva telt az éjszakája, a leendő feladata feletti aggodalma és félelme miatt.

A Newgate börtön zord belvilága

Ha szorongásokkal tele is, de mégis felvirradt a sokat várt nap. Gyors reggeli után a kivégzőhelyiség szemrevételezésével indult Henry kiképzése. Itt minden részletre kitérően elmagyarázták neki, hogyan működik a csapóajtó és miként lehet azt összezárni, a kötelet a gerendával összekötő lánccal minként lehet összekapcsolni, a hurkot megfelelően beállítani, és főként, hogy miként kalkulálja ki a megfelelő kötélhosszt. Ebben egy táblázat volt segítségére, amit fél évszázados tapasztalat alapján állítottak össze. Ez azonban csak a kiindulópont volt, mivel a táblázat csak az elítélt súlyát vette alapul, a magasságát, fizikumát, nemét nem. Az alkalmazandó hossz is folyamatos változáson ment keresztül az évek során, amit jól példáz az alábbi összefoglaló táblázat is, ahol az alábbi súlymértékekben adták meg az elítélt lehetséges tömegét: kő (stone), font (lb) és kg; a hosszt pedig láb (ft) és cm egységekben.

Így egy 70 kg-os elítélt 1888-ban 249 cm, 1892-ben csupán 165 cm, 1913 után pedig már 198 cm hosszúságú zuhanást igényelt a vélelmezett siker érdekében. Albert Pierrepoint – aki természetszerűleg az 1913 utáni adatokból kellett kiinduljon – ránk maradt feljegyzéseiből az derül ki, hogy a 68-69 kg-os, 21-23 éves, 160-166 cm magas nők esetében, a fizikai adottságok hozzáadásával a 198 cm-es hossz 216 és 226 cm-re növekedett. Mígnem a harmincas éveikben járó 68-70 kg-os, 169-170 cm-es férfiaknál 226, 221 cm-t alkalmazott. Mint látható, nincsenek nagy különbségek és mégiscsak vannak: a nem, a kor, az izomzat és csontozat függvényében. A kiképzés első napját mindösszesen egyetlen ebédszünet szakította meg.

Henry Pierrepoint

Így érkezett el a kiképzés második napja, amikor a gyanútlan Henry Pierrepointot az őrök egy cella ajtajához kísérték, majd hirtelen feltépve azt, betessékelték a mit sem sejtő hóhértanoncot. A sivár kis helyiség sötétbe borult sarkában, egy kiszolgált asztalra félig ráboruló, rongyos ruhát viselő férfi alakja vált kivehetővé, aki egyik kezével a sorsa felett bánkódó fejét támasztotta. Szó sem esett, az őrök nem követték Henryt. A férfi, torkában dobogó szívvel, de habozás nélkül folytatta útját a sötét sarok irányába. Csak amikor az asztal mellé ért vette észre, hogy egy szalmával kitömött, életnagyságú bábuval van dolga, akinek arcára groteszk vigyort festettek készítői, s aki nem csupán támasztja a fejét, hanem egyenesen szalutál is. Henry habozás nélkül megragadta, és ahogyan azt az előző nap megtanulta, a karjainál megkötözte és a szomszédos kivégző kamrába vitte, ahol végre hajtotta felette az ítéletet.

Az intenzív kiképzés további idejében pedig számtalan alkalommal kellett elismételni az összes mozzanatot, az előkészületektől a végrehajtásig, ahogyan azt a 1880-as években összeállított Aberdare-jelentés meghatározta, mely a majdani hóhérok által elkövethető összes hibának igyekezett elejét venni, hogy több elbaltázott kivégzés ne történhessen meg. Az utolsó nap pedig Millman börtönigazgató és más elöljárók előtt kellett tudásáról számot adnia. Sikerrel.

Kivégzési kellékek A Wandsworth börtön múzeumából

1901. március 19-én az alábbi levelet küldte a börtönigazgató a Belügyminisztériumnak:

„H. A. Pierrepoint.

24 éves manchesteri jelentkező az ítélet-végrehajtósegédi állásra. Oktatásának elején láttam a jelöltön, hogy lelkes és ígéretes tanítvány, ügyes és kezdeményező, aki nagy buzgalommal vetette bele magát a tanulmányaiba a Newgate börtönben. Tanulmányai vége felé ismét megtekintettem tudását, és ismét azt tapasztaltam, hogy a próbabábún végrehajtott kivégzés lépéseit a megkötözéstől kezdve egész a kivégzésig kielégítően teljesítette, amiből úgy gondolom, hogy a kivégzéseken hasznos segéddé válna. Az előírással egyetértésben azt javaslom, hogy először második számú segédként kellene alkalmazásba venni.”

A második számú segéd fogalma azokat takarta, akik életükben először vettek részt kivégzésen. Egy kivégzés szemtanújaként rögtön kiderült, hogy az illető idegrendszere valóságos körülmények között felmondja-e a szolgálatot vagy sem. Akadt ugyanis, aki már a kivégzés szemtanújaként rosszul lett, így veszítve el lehetőségét a hóhéri hivatásra. De Henry Pierrepoint esetében erről természetesen szó sem volt. Igaz, nem is került rá sor, hogy puszta megfigyelőként vegyen részt kivégzésen, mert a megyei sheriff nem kívánta a kivégzés költségeit egy bámészkodó javadalmazásával is növelni. Mindezek ellenére 1901. március 23-án Henry Albert Pierrepoint kézhez kapta az alkalmasságáról szóló hivatalos levelet.

Ugyan Henry esetében nem maradt fent a börtönigazgatótól kapott levél, és a leendő feladatával kapcsolatos elvárások listája, de a fia, Albert esetében már igen, így ezek hű fordítását be tudjuk mutatni. Az 1932. szeptember 26-i dátummal ellátott küldemény az alábbiakat tartalmazta:

„Uram!

Hivatkozással az ítélet-végrehajtósegédi állására való jelentkezésére a Börtönfelügyelőség megbízásából közlöm önnel, hogy neve felvétetett azon emberek listájára, akik kompetensnek találtattak e feladat végrehajtásában.

   Az ítélet-végrehajtósegéd az ítéletet végrehajtó börtön parancsnokának alkalmi megbízását látja el, és amennyiben szükségessé válna szolgálata, úgy, arról írásos értesítést fognak eljuttatni Önhöz. Amennyiben elérhetőségét illetően változás következne be, úgy arról értesítenie kell a Belügyminisztérium Börtönfelügyelőségi Osztályának Titkárságát.

   Szükségtelen, hogy kivégzésekkel kapcsolatos kérvényét benyújtsa a sheriff vagy a sheriff helyettesnek, mert ez esetben a neve eltávolításra kerület a listáról. Mellékelve megküldjük Önnek azon elvárások jegyzékét, melyek az ítélet-végrehajtósegéddel szemben támasztatnak.

   E szabályzat bizalmas, mással való megosztása nem lehetséges. Különösen felhívnánk a figyelmét az 5-ös és a 8-as pontokra, melyek az Ön feladatkörével kapcsolatos titoktartására vonatkoznak, amit a Börtönfelügyelőség hangsúlyosan kér. A javadalmazásáról a 4-es és 6-os pontokban olvashat, és kiemelendő, hogy a munkájával kapcsolatos útiköltsége minden egyes esetben megtérítendő.

 Alázatos szolgája,

L.W. Fox

titkár”

A melléklet a következőket tartalmazta:

„SZABÁLYZAT AZ ÍTÉLET-VÉGREHAJTÓSEGÉD SZÁMÁRA

1. Kötelező az ítélet-végrehajtósegéd számára, hogy betartsa a sheriff által, vagy az ő nevében kiadott utasításokat, melyek a kivégzés napjára és időpontjára, valamint a kivégzésre való érkezés és eltávozás módjára vonatkoznak.

2. Kötelező számára a kivégzés helyéül szolgáló és őt alkalmazó börtönben a kivégzést megelőző napon legkésőbb 16.00-kor bejelentkeznie.

3. Kötelező számára az érkezésétől kezdve a börtönben maradni, mígnem a kivégzést végre nem hajtották és az eltávozási engedélyt meg nem kapja.

4. A börtönben tartózkodása idejére a koszt és kvártély biztosított.

5. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a munkavégzés alatti és az általános viselkedése tiszteletreméltó kell legyen, nem csak a kivégzés idején és helyén, hanem azt megelőzően és követően is, bárhol is tartózkodjon. A börtönbe érkezés és távozás alkalmával kerülnie kell a feltűnő viselkedést, valamint tilos számára, hogy a munkájával kapcsolatos részleteket nyilvánosságra hozza vagy bárkivel megossza azt.

6. Az ítélet-végrehajtósegédet javadalmazásul a munkájáért 1 font, 11 shilling és 6 penny illeti, valamint további 1 font, 11 shilling és 6 penny illeti, amennyiben a munkavégzés alatt és azt követően kielégítő viselkedésről tesz tanúbizonyságot. Ezen összegek a kivégzést követő második héten kerülnek kifizetésre.

7. Viselkedéséről és teljesítményéről minden alkalmazása esetén feljegyzés készül, mely feljegyzés az őt alkalmazandó bármely sheriff rendelkezésére bocsáttatik.

8. Azon személy neve, akinek tevékenysége nem kielégítő, vagy bármely módon kifogásolható, avagy rossz színben tünteti fel magát munkájával kapcsolatosan, illetve azon túl, a listáról eltávolításra kerül. Kifogásolhatónak nevezhető azon törekvés, ha az adott személy alkalmazásával kapcsolatos jelentkezést nyújt be a sheriff, vagy a sheriff helyettese felé, mely cselekedet nevének a listáról való eltávolítását okozhatja.

9. Az ítélet-végrehajtósegéd a börtönigazgató esetleges kérésére írásos vagy szóbeli beszámolással tartozik a munkájával kapcsolatban.”

A Newgate börtön egyik cellája

Úgy tűnt, már májusban szükség lehet Henry szolgálataira. Azonban élete első igazi hóhérsegédi felkérésének csak egy hétig örülhetett, mígnem a Belügyminisztérium meg nem kegyelmezett az elítéltnek. Aki az 59 éves William Goacher malomépítő volt, aki 30 éves feleségét brutálisan megverte, majd a fejét addig tartotta a tűzbe, hogy asszonya az égési sérüléseibe szörnyethalt. Henry azzal vigasztalta magát az elmaradt akasztás miatt, hogy így nem asszisztált egy lehetséges ártatlan kivégzésében. (A század eleji statisztikák szerint, a férfiak esetében majd minden második halálra ítélt büntetését életfogytiglanra változtatták. A nőknél ez az arány csaknem kilencven százalékos kegyelmi rátát jelentett. Itt volt róla szó bővebben.)

1901. november 19-én kezdődött el Henry Pierrepoint tényleges karrierje. Az elítélt a 23 éves, Londonban élő francia dezertőr, Marcel Faugeron volt, aki rablógyilkosságot követett el egy svájci órásmester ellen. Mivel Faugeron anarchista kapcsolatokkal is rendelkezett, és ezen ismerősei az orosz cár elleni franciaországi merényletre készültek, az ügye nagy port vert fel, s minden újság tudósított az esetről.

Az újdonsült hóhérsegéd, az előírást betartva, 18-án érkezett a Newgate börtönhöz, ahol már várta őt az akkori főhóhér, James Billington, aki már egy évtizede látta el e hivatást. Billington engedélyével az újonc hóhér nekilátott a kivégző apparátus ellenőrzésének és felkészítésének. Ennek módjáról itt volt korábban szó, amit most egy fontos mozzanattal egészítenénk ki. A vezető hóhér, a börtönigazgató, az orvos, az őrök és más szemtanúk előtt hangosan jegyzőkönyvbe mondta az elítélt testi adottságaihoz szabott kötél hosszát. Ennek a kivégzés utáni ellenőrzés során volt fontos szerepe. A felkészített vesztőhely zárt ajtaja előtt pedig egész éjszaka egy őr posztolt, hogy senki ne mehessen a közelébe.

James Billington

Nem Angliában volnánk, ha a jól végzett előkészületi munkát nem egy teával fejezték volna be. Ezután a hóhérok a már a kiképzési idő alatt jól megismert hóhérlakban kialakított szálláshelyükre távoztak. Akárcsak a kiképzésére várva, most sem jött álom Henry szemére. Billington szerencséjére, nem kellett egy szobán osztozkodniuk, mert a szomszédos cella, amiben a kettős kivégzések alkalmával a másik elítélt tartózkodott, most üresen állt, és a kezdő hóhér ott próbált nyugovóra térni.

Álmatlan várakozásában Henry felfedezett egy apró kémlelőnyílást, amin keresztül rálátása adódott az elítélt cellájára és magára az elítéltre is. A fiatal francia fel s alá járkálva egyik cigit szívta a másik után. Henry csaknem egy órán át kémlelte, észre sem véve az idő múlását. Amikor az utca túlsó végén álló templom harangja elütötte az aktuális órát, a francia, kezét a magasba emelve, a kongások ritmusát követve az ujjaival nyolcig számolt el. Minden egyes órában így tett, jelezve, reggel nyolckor éri utol majd a végzete.

Reggel hétkor a hóhérok beléptek a kivégzőhelyiségbe, az utolsó simítások elvégzéséhez. Ez idő alatt az elítélt bőségesen megreggelizett, majd az udvarra kísérték, hogy utoljára kinyújtóztathassa végtagjait. Aztán két őr és egy pap társaságában várta sorsa beteljesülését.

7 óra 58 perckor a hóhérok a halálos zárka ajtaja elé álltak, ahol a börtönigazgató, a londoni sheriff helyettes, a börtönorvos, és néhány őr várakozott. A lélekharang már kongott. Pontban nyolckor Henry és James beléptek az ajtón. Faugeron arcán némi félelem tükröződött, amikor megkötözték, de más emlékezetes reakciót senki nem jegyzett fel vele kapcsolatban.  A kivégzés maga hibátlanul zajlott. Amikor lepillantott a verembe, Henry megkönnyebbülten tapasztalta, hogy semmi idegességet, rosszullétet nem érez. Amíg a test a kötelező órán át lógott a kötélen, a hóhér és segédje reggelizni mentek. E közben a börtönorvos csendesen Henryhez lépett és megfogta csuklóját. Rövidesen elmosolyodott, és csak ennyit mondott: „Alkalmas rá!”

Mielőtt a testet eltávolították volna, az önellenőrzés következett, ami egy mérés volt: a csapóajtó felső síkjától a kiszenvedett test sarkáig tartó távot mérték meg. E távot a naplóba írt kötélhossz és az elítélt testhosszának összege adta ki. Az elítélt kivégzés előtt mért testhosszának tudatában megállapítható volt, mennyit nyúlt a test a nyaktörés vagy ficam következtében, ami nem lehetett több 2-5 cm-nél. Ha így volt, akkor az ítélet végrehajtója jól számolta ki és állította be a kötél hosszát. Ha pedig rövidebb vagy hosszabb volt a táv, akkor rosszul felkészített kötélre volt bizonyíték. A pontatlanság, még az azonnali halált okozó kivégzéseknél is elgondolkodásra késztette a feletteseket a hóhér felkészültségét illetően. (Arra nézvést nincsenek adatok, hogy a 20. század elején ezt a fajta önellenőrzést megkövetelték volna, de Albert idejében már szokás volt, akárcsak a halottkémi jelentés kiállítása, ami visszaigazolta, hogy az elítélt azonnali és szenvedésmentes halállal halt. A halottkémi jelentés e bejegyzésben olvasható.)

Végül a testet levették a kötélről, fehér lepedőbe csavarták és a koporsóba helyezték. Tíz órakor a két hóhér már a vasútállomáson volt. Egy újabb hét elteltével pedig Henry Pierrepoint azt az értesítőt vehette kézbe, ami nevének az ítélet-végrehajtásra alkalmasok listájára való felvételéről tájékoztatta.

(folytatjuk)

Florovits Attila

Ha megteheted, támogass a Patreon segítségével. Köszönöm!

Ezek is érdekelhetnek:

Prozódikus - Világslágerek magyarul, ütemre, tartalom hűen

Tegnapi Hírek – Hírek, amikről lemaradtunk